Kamaszos, nyaralós, ügyeskedő.
Laci és Pali testvérek, akik különös kalandra szánják el magukat. Nyáron nyaralni akarnak menni, de nem a család szokott balatoni nyaralójába. Az eredeti terv Bécs, de a jegyeket megváltó Laci imponálni akar egy lánynak, így ő is Párizsba vesz jegyeket, mint a lány másik udvarlója. Pénzük alig, nyelvtudásuk még annyi sem, de ráveszi a bátyját, hogy menjenek és próbáljanak szerencsét. Már a kezdeteknél gondjaik vannak: egy csúszás miatt a 
megtanult szavak nem is azt jelentik, amit gondoltak. A szobájukban egér van, ami a frászt hozza a fiatalabb fiúra. A pénzt beosztani sem tudják, és miközben szórakoznak, kalapot vesznek, udvarolnak, már a hazaútra szánt pénznek is annyi. Otthonról kellene kérni, de hogyan? Valamit muszáj lesz kitalálniuk.
Párizs az egyik kedvenc városom, úgyhogy könnyű rávenni egy könyvre, amiben a fiatalok ide utaznak és mindenféle kalandba keverednek. Ebből ráadásul minisorozat is készült, amit akár meg is nézhetek olvasás után. Azt már tudom, abból nem lesz semmi. Annyira nem tetszett a könyv, hogy a sorozatot is hanyagolni fogom.
Egyrészt, roppantul irritált, hogy mennyire semmirekellő a két főszereplő. Pali még úgy ahogy elment, benne legalább találtam szimpatikus vonást. Ő volt a gondosabb a két testvér között, aki nem volt teljesen elveszett. Ok, a szerencse nem állt mellette, de ő igyekezett beosztani a pénzüket, ő tanult nyelvet is. Laci viszont… ha más lenne a regény stílusa, akkor simán rávágnám, hogy ő az élhetetlen dzsentri srác, aki észre sem veszi, mibe keveredik és csak bajt okoz. Nem is tudom, mi irritált benne legjobban. Ahogy csak él bele a világba, minden felelősségtudat nélkül. Bajba keveredik, és ahogy pl. meg van őrülve a kalapokért, az kifejezetten zavart. Pénzük sincs, nyüglődnek, de a francia kalap vásárlása kihagyhatatlan…
Van a regényben romantikus vonulat féle is, de az is Laci stílusában. Ő olyan ember, aki mindig éppen azt a nőt szereti, aki előtte van. Egy reménytelen tetszelgés miatt utaznak eleve Franciaországba, ott pedig valaki rámosolyog, vagy szimpatikus lesz neki, már feledve is van a Pesten hagyott lány. Mondjuk, a kor erkölcs erőteljes, ezért is csak romantikaszerű jelenetek vannak. Járnak ide-oda, ha egy csók elcsattan, az már nagy szó…
Párizsi kalandok voltak beígérve, ehhez képest abszolút nem fontos, hol játszódik a cselekmény. Mert ez a testvérpáros csak cselleng, és meg se nézik a várost, ahova mentek. Ha New Yorkba mentek volna, nem az Eiffel-torony, a Szabadság-szobor lenne, ami kimarad nekik. Londoni út esetén mindig készülnének a Towerbe, de soha nem érnének oda. Heteket töltenek a városban, és egyedül Napóleon sírját látják. Ezen sírni tudnék – nem is annyira a regény miatt, de saját jogon. Egyáltalán, hogy lehet bárhova elmenni úgy nyaralni, hogy nem néznek körül?
Vagyis, a szereplőket is rühelltem, és a cselekmény se tetszett. Úgy éreztem, ez a két fiú nem csinál semmit, csak szerencsétlenkedik. Semmi izgalom, semmi értelmes cselekmény. Elvileg humor van benne, de Vaszary humora és az, amit én viccesnek tartok, ég és föld. Amin itt nevetnem kellett volna, legfeljebb szemöldök rángást váltott ki idegességemben.
Ott van a regény stílusa is. Nem mai – ami nem feltétlenül rossz. Annak a korszaknak a nyelvezetét használja, amiben játszódik. Ezt elméletben tudom értékelni, és nem rovom fel neki, de olvasni nem lett tőle könnyebb.
Gondban vagyok azzal is, kinek ajánlanám ezt a könyvet. Ifjúsági irodalom, de nem érzem úgy, hogy bármiért is érdemes lenne egy kamasznak a kezébe adni. Nincsenek benne jó példák és üzenetek. Talán, akiknek ilyen a humora…
A legjobb a borítója, az legalább párizsi…
Vaszary: Ketten Párizs ellen - Mint ifjúsági: 30% példa nincs benne, a nyelvezete régies, a cselekmény alig valami.
Szubjektíven: 35% eléggé taszított a cselekmény és a két főszereplő ügyeskedés is.
