Megismerkedő, cikket író, szerelmes.

Liza megakadt az életében. Az egyetemi barátjával szakított, de nem szakadtak el igazán egymástól. Ha valamelyiküknek társaság kell, vagy csak kaland vízszintesben, még mindig egymást hívják, noha nincs jövője a kapcsolatuknak. Komoly újságíró akar lenni, de az igazi téma nem talál rá, pedig valamit villantania kellene a szerkesztőségben. Egy véletlenül meghallott beszélgetés viszont szöget üt a fejében: barátnők beszélgettek arról, hogy van egy srác. Nem tudni a nevét, ki ő, mivel foglalkozik. Dögös, fiatal és kering a száma a városban. Ha felhívod, egyetlen éjszakát eltölthetsz vele. Beszélgetés, szex, amit csak akarsz. De többé nem találkoztok. Egyszer egy éjszaka, nem több. Liza felveti a sztorit, és vállalja, hogy maga kipróbálja. A találka összejön, és a magában Gábrielnek elkeresztelt srác gyorsan leveszi a lábáról a lányt. De túl sok a titok és a kérdés – nekik is egyetlen éjjel jut, vagy lehet több is?

Nem tökéletes az analógia, de van az a sikerregény, amiben az enyhén Asperger-szindrómás nő felbérel egy férfit, hogy vezesse be a szexbe. Vagy, ott a Calendar Girl, amelyben a hősnő minden hónapot más férfi mellett tölt – mondanom se kell, hogy lesz, akibe bele is szeret. De még bőven tudnék olyan címeket bedobni, amelyben valamilyen szexmunkás van, vagy a hős/hősnőnek olyan szabálya van, hogy neki csak egyéjszakás kalandok kellenek.

Ebbe a sorba illeszkedik az Egyszeregy is, ami nagyon nem meglepő módon egy nagy klisével bolondítja a témát. Azzal, hogy a hősnő bele is szeret a férfiba, aki pedig nem ad semmit egy éjjelen kívül.

Az ilyen regényekben, itt is, komoly bajom van azzal, hogy mennyire lehet igazi egy ilyen érzelem. Mert Liza alaposan szerelmes lesz, de lehet azt egyetlen éjszaka után? Mit tud egyáltalán a srácról? Nem ismerhetik meg egymást ennyi idő alatt igazán. Ezt erős vonzalomnak kellene neveznie, szexuális egymásra kattanásnak, de szerelemnek… Egy újabb olyan regény, amiben a szexualitás és a szerelem rosszul keverednek. Nem mostanában, de láttam a Fogd a nőt és fuss! című filmet, amelyben azt fejtegetik, hogy három típusú pár van: akik szexuálisan egymásra vannak kattanva, akik szerelmesek egymásba, és néha összejön ennek a kettőnek a keveréke is. Itt én csak az első verziót éreztem megvalósulni.

Plusz, megint képtelen vagyok a férfi szereplő fejével gondolkozni. Mert az, hogy Liza, akinek nincs egy normális párkapcsolata, rákattan a szexi és titokzatos srácra, aki minden kívánságát lesi, ok. De mit lát meg Gábriel a lányban? Képtelen vagyok rájönni.

Nekem bizony Liza kifejezetten ellenszenves volt. Már eleve az, ahogy beragadt az Adrián viszonyba, majd ahogy a semmiből rákattant a másik srácra. Mondjuk, nekem eleve ellenszenvesek szoktak lenni azok a hősnők, akik szexelnek az egyik pasival a regény elején, majd a történetben rá 1-2 napra mással kavarnak. Itt még azzal is bonyolódik a képlet, hogy a legjobb barátjában, Barniban Liza pont most látja meg a pasit. Annak az egynek tudok örülni, hogy vele nem fekszik le, de akkor is! Hogy is lehetne ez szerelmes regény, amikor három, különben nagyon eltérő sráccal mérleghintázik?

Szimpla, szenvedélyekre épülő regény, amiben nem találtam olyan pluszt, amivel le tudott volna kötni. Valahol érzem a törekvést, hogy a betegség vonallal és a saját útre lépéssel női regényesebb is legyen, de nem lett ez elég markáns. Megmaradt sima szerelmes – erotikus regénynek, amiből tizenkettő egy tucat.

Amit tudtam benne értékelni, egy kevés megvillanó humor.

Különben van a történetnek folytatása is, amire elég erőteljesen ráutal a regény utolsó két oldala. Nagyon nyitott ez a vég, és még önellentmondásos is. Kicsit sem jött meg a kedvem, hogy levadásszam azt a második részt.

Zakály: Egyszeregy - Mint New Adult: 40% a szerelem és a vonzalom maximálisan megírva, a többi hiánycikk.

Szubjektíven: 10% nem szerettem a szereplőket, éppen ellenkezőleg. A téma már taszít is.