Csapatot építő, közelebb kerülő, küldetéses.

Belader nem maradt halott, a világnak most rá is szüksége van. Ez a csapat más tagjaira is áll, de ez nem jelenti azt, hogy felelőtlenül játszhatnak az életükkel. Ha meghalnak, fel kell támadniuk, valamit elkezdenek elveszteni magukból. Már nem hiszik fent sem, hogy Raziel tolvaj lenne. Elkezdik visszaadni neki az angyalságát, de ez is egy folyamat. Közben a Földön küldetést kell végrehajtania: Mihály kitalálta, hogyan számolhat le háborúk nélkül az emberekkel és a terv bejöhet. Egy vírussal. A legyőzéséhez kellene a Tudás, amelyet elloptak. Így Raziel és Belader egy meghatározott csapatot kell, hogy összeszedjen. Őket el kell vinni egy biztonságos szigetre. Ott aztán megtalálhatják az ellenszert, remélhetőleg a vírus okozta teljes pusztulás előtt.

Már írtam, mert tényleg érdekesnek találom, a vírushelyzet mit hoz ki az írókból. Itt egy magyar példa is, és ez még nem is a legdurvább esete. Millan karantén novellákat is írt a két hősének, a démonnak és az angyalnak. A gyors rendelők megkapták ezeket a kötet mellé. El is olvastam őket, és… Még nem nagyon tudok mit kezdeni velük. Akad benne humorosabb, szimplább. Bőven elég filmes utalás. Mondjuk, amikor Belader és John Wick… novellák, tényleg azt gondoltátok, hogy lelövöm a poént?

Pláne, hogy a novellák összességében jobban tetszettek, mint a nagy regény.

Eleve, nagyon abszurdnak érzem, hogy az angyal és a démon gyűjti össze az emberiség megmentésére kiszemelt csapatot, akikkel el kell jutniuk a szigetre, még időben. Csak éppen ez egy olyan társaság, hogy még a tudás angyala sem látja, hogy lesznek képesek ellenszert találni ők a vírusra. Random emberek.

Igaz, a kötetben nem is ez a lényeg, csak nekem sikerült ezen ennyire megakadni. Az utazás a lényeg, nem a cél. A kis kalandok és humoros helyezetek, amibe közbe belekeverednek. Rendben, itt is megállok kicsit. Humoros kalandok – nekem nem voltak azok. Tudom, hogy mókás urban fantasy, de nem találta el a humorom. Legjobb esetben is csak annyi telik tőlem, hogy azt azért érzékeltem, hol kellene nevetni. Csak nem nevettem.

Nem is igazán értem, hogy halad ez a cselekmény. Talán ez is az egyik bajom. Az, hogy utaznak, alig valami közben történik, nagyon átmeneti az egész. Leradírozta a teljes előzményeket új alapokon van a történet, így majdnem felesleges hozzá az első rész. Annak az alaphelyzetéből építkezik, de nagyon érezni, hogy ez egy új és más kaland már.

Aminek vége sincs, mert az egész, amiért történnek az események, már nem ebben a kötetben szerepel. Még akkor is nehezen emésztem, ha el nem tudom képzelni, milyen lesz a szigeten és az emberiség megmentésén dolgozni. Nagyon kétlem, hogy a szerzőben el van rejtve valamerre egy Robin Cook vagy Michael Crichton.

Az is böki a csőröm, hogy az a cím, hogy angyalunk a szerelem küszöbén áll. Mégis, hol? Talán egy vagy két helyen, a sorok között ki tudtam olvasni valami ilyesmit, de ez inkább Egy angyal a vírus kitörésének küszöbén, nem a szerelemén. Nem hiányzik nekem az, hogy nyálregény legyen, de ha már ilyen címet kapott, azért az valamit sejtet… vagy ez is poén? Mert akkor nekem még mindig nem esett le.

Ami viszont tetszett, hogy a múlt beékelt jeleneteivel egyes szereplők történetet kezdenek kapni. Belader hogyan lett démon? Mi lett volna az eredeti küldetése az életben? Tulajdonképpen hogyan vált gyaloggá Lucifer és Isten sakkjátszmájában? Mert ebből is következik, hogyan kaphat most még egy esélyt.

Ennél jobban nem fogom kifejteni, de ez nem az én regényem és világom volt. A humora nekem nem vicces, a története meg nem kötött le.

Millan: Egy angyal a szerelem küszöbén - Mint urban fantasy: 40% humoros road trip, amely keresi korunk feldolgozásának lehetőségét.

Szubjektíven: 15% nem nagyon tudtam mit kezdeni vele. Már a témát elég abszurdnak érzem.