Nyomozós, öngyilkosság hullámos, továbblépős.

Eve és Roarke összeházasodtak, és pazar nászútjuk utolsó állomásánál tartanak. Nem csak Párizsban és a földi egzotikumok között jártak, de zárásul Roarke az űrbe is felviszi a párját. Már a nászút végén járnak, amikor tragikus eset történik a fejlesztés alatt álló komplexumban: az egyik munkatárs, látszólag ok nélkül öngyilkos lett. Hazatérve Eve visszaáll a munkába, és maga mellé kéri Peabody-t, aki így megkapja az esélyt, hogy tanuljon, mentora legyen, és nyomozóvá válhasson majd. Eve első körben egy bírósági tárgyalásra viszi el, ahol szembesülnie kell azzal, hogy nem elég a bűnözőket elkapni. A bíróságon is helyt kell állni, az ügyvédekkel is megbirkózva. Majd egy újabb öngyilkosság következik, látszólag megint ok nélkül. Eve érzi, hogy valami itt nem stimmel és lehet összefüggés. Nyomozni kezd, újabb eseteket talál. Ami öngyilkosság hullámnak tűnik, lehet, hogy egy új fegyver próbája?

Mindig izgalmas, amikor egy sikerszerző belekezd valami másba, mint amivel sikeres és befutott lett. Már csak azért is merész, mert ebbe könnyen bele is lehet bukni. Ha mindenki a románcokat szereti tőle, hogy reagálnak egy krimire, egy véresebb történetre? Nora Roberts bevállalta, sikeres lett az Eve sorozat is.

Eddig ez, a negyedik rész a leginkább krimi és rendőrregény. Roberts, szerelmes regények bestseller szerzőjeként, kezdetben nagyon biztosra ment. Volt krimi szál is, olvasható annak is, de mellette dominánsan ott volt a romantika is. Eve és Roarke nagyon hamar és szenvedélyesen lettek párrá, és mindig domináns cselekményszál volt, hogy a kapcsolatuk hol tart, hogyan csiszolódnak össze. Itt is a nászúttal kezdünk, de aztán Roarke annyira visszavonul, mint eddig még nem.

Eve állandó társa a nyomozásban Peabody lesz, akit mentorál és tanítgat is. Már szinte egy klasszikus buddy felállás, csak itt nem két pasi, hanem két női rendőr van. Azért is jó így, mert lesz egy olyan karakter Eve mellett, akinek magyarázhat. Így a szerző az olvasónak beépítve át tud adni információkat – klasszikus trükk ez is. Miért is kellett Holmes mellé Watson? Ugyanezért.

Ezzel együtt Eve személyes fejlődéstörténete is jobban háttérbe szorul. A nő múltjában van egy nagy trauma, részről részre tudunk meg egyre több részletet. Most ez is háttérbe szorul, kétlem, hogy Robb valaha is teljesen felfedné a részleteket. Sokkal titokzatosabb így a hősnője, hogy a múltja és az igazi személyazonossága, a neve is ködbe vész. Megerőszakolták, bántották, a poklot megjárta, de túlélte. Eve lett belőle. Ez magyarázza, miért olyan szenvedélyes rendőr, és miért enged annyira kevés embert közel magához. Kell ez a sebzettség és fájdalom, hogy ennyire jó legyen a munkájában. Ha teljesen feloldaná a szerző, meglenne minden válasz, valami elveszne, ha a karakter egészségesebb is lenne.

Maga az ügy nem tett rám mély hatást, ezért adtam neki kevesebb pontot akkor is, ha eddig ez a legjobb krimi a sorozatban. Van, de nem súlyozott romantika. A sci-fi felejtős, kimerül annyiban, hogy a nászút egy része az űrben volt. Tudom, hogy ez volt előbb, elég régen megjelent már ez a kötet, de nem tudok szabadulni attól, hogy Koontz Jane Hawk sorozatában van egy nagyon hasonló elem. Ott is van a gonosznak egy olyan módszere, hogy öngyilkosságba hajszol embereket. A tudományos magyarázat a két regényben más, de maga a metodika és maga az ötlet, nagyon beidéződött onnan. Plusz, rühelltem a gyilkos indítékait. Lehet, az életben van ilyen, de krimiben több indítékot szeretnék egy gyilkosság mögött, mint azt, hogy megtehettem és kitesszük a pontot.

Konklúzió: a szerző egyre jobb krimiben is. A sorozatot biztosan olvasom tovább is, bár abban azért reménykedem, maguk az ügyek lesznek még jobbak is.

Robb: Mámoros halál – Mint krimi: 75% klasszikus krimi, kihallgatásokkal és nyomokkal, partner dinamikával.

Szubjektíven: 65% kriminek a legjobb eddig, de kezdek már beleunni? Lehet. Egy típus.