Új életet kezdő, kritikus, társadalmi kérdéses.

Az Úr úgy látja, itt az ideje, hogy eljöjjön a végítélet. Kiadja parancsba, hogy elsőként azok a hősök támadhassanak fel, akik az életüket adták a hazájukért. Ám az egyik angyal elérti a kezdés dátumát, és idő előtt megfújja a kürtjét. Egy csapat éled fel a hangjára: Zrínyi és Szigetvár hős védői. A megváltozott világban nem értik, mi történt velük. Ám ők nagy történelmi hősök, a kormánynak valamit kezdenie kell velük. Birtokaik, egykori életüket nem adhatják vissza, de kényelmes banki állást és köztiszteletet tudnak biztosítani a számukra. Lesz, aki letelepedik és családot is alapít – másoknak nagyobb gondokkal kell megbirkózni. A bankigazgatóvá tett Zrínyi Miklós nem érti a jelen fogalmait, így megint az államnak kell közbelépnie, és rájönnie, hogyan kezelheti a hőst, aki egy más kor gyermeke.

Mikszáth egy olyan ötletet írt meg, amely ma is sikeres történetek alapjai. Nem egy film és kötet foglalkozik azzal, mi lenne, ha egy-egy történelmi személyiség valahogy napjainkba kerülne. Ha nem is feltámadás, de időutazással akad bőven ilyen történet. Ez a sztori azzal csavar egyet, hogy már a megírása óta is bőven telt el idő, így számunkra az is történelmi kor, amelybe Zrínyi és a csapat visszatérnek. Mikszáth idején még kortárs viszonyok voltak, ma már nem. (Elvetemült ötlet: valaki nem ír Legújabb Zrínyiász regényt? Most aztán pláne kapkodhatnák a fejüket a vitézek, mi lett az országból és a világból.)

Az ötlet tehát adott, és jó is. Egyszerre ad lehetőséget tisztelegni az örökség előtt, és tükröt tartani a kor elé. Mikszáth mindkét szempontot ki is pipálja.

Zrínyi alakja az a férfi, akinek a Szigeti veszedelemből is megismertük. De Mikszáth meg meri tenni, hogy bemutatja a hibáit is. Az a nemesi attitűd, viselkedés, ami a sajátja, a modern korban visszatetszést kelt. Bankot nem úgy kell vezetni, mint egy nemesi birtokot évszázadokkal korábban. A társaságban is máshogy kell viselkedni. Változtak a fogalmak – érdemes megnézni, mikor kit és milyen körülmények között neveztek lovagnak.

Egyszerre humoros és tragikus is, amit látunk. Hiszen egyes területeken nem is kicsi az értékvesztés. Az a sor is tetszett, amikor Mikszáth arról ír, miért nem szerette Zrínyi a vasutat. Bele is gondoltam, mit szólna a repülőgéphez… Kényelmesebb, élhetőbb világ jött létre, de ez nem jelent minden téren javulást. Mosolyoghatunk azon, hogy Zrínyi hogyan kezeli a bank tőkéjét, de bele akarunk abba gondolni, hogy milyen eszközökkel és hogyan dolgoznak az igazi bankok? Vagy, a szerelmi viszonyok terén. Az egyik korban jött a párbaj és a helyzet felvállalása, a másikban az alakoskodás az elvárt norma.

A politikai és gazdasági rendszer is megkapja a magáét, amit mi szépen tovább is gondolhatunk. Mert sok minden, amit Mikszáth ott és akkor kritikával illet, napjainkban még messzebbre jutott. Ettől van aktualitása ma is, mert nem csak Mikszáth korának a kritikáját kapjuk meg. Olyan folyamatokét is, melyekben élünk.

A végére pedig azt is helyre teszi a szerző, hogy ne történjen a hőseivel teljes értékvesztés. Megtalálják a helyüket, ha nem is azzal, hogy beilleszkednek a társadalomba. Megtalálják a hősi halált is, melyet már egyszer elkövettek. Mintha azt olvashatnánk ki ebből, hogy a világ gyökeresen megváltozhat, akkor is maradnak állandó értékek. Ha kevés is. A cinikus énem azért megkérdezné, mi volt az értelme az önfeláldozásnak akkor és most is. De ez érzelmi kérdés, nem lehet logikusan megítélni. A hős nem azzal válik hőssé, hogy racionalizál és a logika szerint dönt, hanem azzal, hogy mennyit képes feláldozni a céljáért. Ez a csapat az életét is – kétszer is.

Bár jobban tetszett volna, de ez nem az én regényem. Túl erős a társadalomkritika, kevesebb a szórakoztató epizód és cselekmény. De egyszer érdemes ezzel együtt is elolvasni.

Mikszáth: Új Zrínyiász - Mint klasszikus: 70% tükröt tart a kornak, miközben tiszteleg a Szigeti veszedelem előtt.

Szubjektíven: 35% egy-egy szála tetszett, de összességében fárasztott a történet. Kár érte.