Fülszöveg: 

Csinos, ruganyozott csézáján egy „nem túlságosan kövér, de nem is túlságosan sovány” férfi érkezik N. kormányzósági székhelyre, s ezzel kezdetét veszi a váratlan fordulatokban bővelkedő történet. Hivatalnokokat és földesurakat látogat sorra, s az utóbbiaknak üzleti ajánlatot tesz, amely szokatlanságával kibillenti őket a nyugalmukból. Ám Csicsikov bricskája nemcsak N. kormányzósági városkában és környékén kavarja fel a port… Erényekben nem éppen bővelkedő hősével együtt az író egész Oroszországot bejárja, és a legkülönbözőbb alakok sokaságát állítja elénk.

Szerintem: 

Nem is értem, miért hittem, hogy a Holt lelkek vicces lesz. Gogol annyira A revizort jelenti számomra, hogy itt is vártam valami poént, amin azért vigyoroghatok. Itt inkább a fejem fogtam, hogy mennyire tudunk még lejjebb süllyedni.

A történet egy

nyerészkedő regénye. Csicsikov, aki nem egy kiemelkedő személy. Átlagos, kövérkés férfi, aki nem a szellem óriása. Nem is erényes ember, de boldogulni azért akar, ha rossz nem is lenne. A jó tulajdonsága, hogy nagyon gyakorlatias. Ráérez jellemekre, helyzetekre. Az állami működésben pedig talál egy lyukat: pénzhez lehet jutni azzal, ha az állam a jobbágyai után fizet/kölcsönöz neki. A valóságot meg nem ellenőrzik, papíron legyen x ember és kap érte x összeget. Csicsikov pedig rájön, hogy a gazdák nem tudják és nem is akarják lekövetni az emberállományban a változást. Vagyis, papíron olyan jobbágyaik is vannak, adóznak utánuk, akik már nem is élnek. Csicsikov nagy ötlete, hogy ezeket a holt lelkeket megveszi, nagybirtokosnak tűnik tőle és felveszi a nem is létező emberekre a nagy pénzt. A regény meg az útja, amikor beszerzi ezt a portékát.

Az különben nem derül ki, hogy mit ügyeskedett volna össze, vagy milyen büntetés jár neki, mert Gogol nem tudta befejezni a regényt. Három részesre volt tervezve, az első készült el és a második fele töredékként maradt fenn.

Akkor mi az irodalmi jelentősége? Számomra a nyerészkedő ember és a társadalmi hierarchia igazságtalanságának története lett. Mert Csicsikov egyszerre merész ötletelő is, de szánnivaló ember is. Nem hős, nem is egészen kisember. Abban biztos is vagyok, meg nem kedveltem, de nem is utáltatta meg magát velem. Talán azért, mert nem az átlagemberen akar ütni egyet, hanem az államon nyerészkedne. Ha kissé más lenne a kor és némileg ügyesebb lenne, akkor egy con man kezdemény lenne, akinek akár jövője is lehetne a szakmában.

Csak éppen nem tud és nem is akar a regény egy kedélyes szélhámos történetté lenni. Mert ott van környezetként az orosz hon és annak minden nyomora. Az orosz életek olcsók, kb. mindenben ezzel szembesültem, ami oroszokról szól. A cár úgy tiporta őket, ahogy csak akarta. A Nagy Katalin sorozat? Az állatoknál csak az emberekkel bántak rosszabbul. A háborúban hústömeg voltak, akiket kizavartak a mészárszékre. Csernobil, amikor az embereket küldték be a halálba gond nélkül, minek is vesztegették volna az időt robotra, ha az nem bírja a sugárzást. (Megjegyzem, az ember sem.) A Holt lelkek is szépen illik a sorba. Mert itt bizony embereket adnak és vesznek. Nem azon lepődnek meg, hogy Csicsikov embert venne. Az teljesen bevett gyakorlat – jobbágyok, de nem egyszer szívem szerint javítottam volna a szöveget rabszolgára. A halottak vásárlása, nem az emberkereskedelem a fura a nemességnek.

A cím ezzel kicsit becsapós is. Másként használja a lélek szót, mint amit ma értünk alatta. Nem a megfoghatatlan, belső tartam, a lélek. Hanem a ’jobbágy 1-1 fője’ itt a ’lélek’. Férfiember. (Mert Csicsikov női holt lelket nem vesz, köszönjük szépen.)

Körképet ad az orosz birtokosról, és egyik alak rosszabb, mint a másik. A leégett, aki kap minden után, amiből pénzt lehet csinálni. A kapzsi, aki felmérné a piacot, még a holt lelkek esetén is, nehogy már veszítsen pár kopejkát egy ilyen abszurd üzleten is. Mulatnak, semmit érők, másokat nyomorgatók. Lehetőség pedig lenne, de senki nem tud vagy nem is akar élni vele. Szalad mindenki a szakadék felé. Társadalmi kritika, az igazságtalanság panorámaképe. Nekem ez jött át legerősebben a regényből, ha befejezetlen is.

Olvasni különben nem egyszerű – nem a torz és groteszk téma miatt. Sokkal inkább Gogol szenvedélyes, szinte Hugót eszembe juttató kirohanása miatt. Értekezik, ami meg lassítja a cselekményt, és kizökkent. De olvastam már nehezebbet is, ez még fogyasztható szint.

Addig is Csicsikov utazik át a vidéken, torz és sanyarú világot ismerünk meg, torz és ellenszenves emberekkel tele. Azt hiszem, ezzel egy olyan regényt ismertem meg, aminek értéke van, de élvezeti kulcsa alacsonyabb.