Fülszöveg: 

„Egy kevésbé ismert klubot akarok bemutatni – írja Jókai a regény előszavában. – A klubnak az a neve, hogy: »a szerelem bolondjai«.
Tagjai csak azok lehetnek, ki be tudják bizonyítani, hogy szerelmi indokokból valami hallatlan bolondságot tudtak elkövetni. Egy szigorú bizottmány ítél titkos szavazás útján afölött, hogy a belépni kívánó érdemes-e a társulat tagjai közé fölvétetni vagy pedig udvariasan elutasítandó, mint aki meglehet, hogy külön szerelmes is, bolond is, de nem együtt: vagy nem oly mértékben, hogy még az okos emberek társaságába ne száműzethessék…
E klub jutalmakat is tűz ki, mik öt évről öt évre a legérdemesebbeknek a pályabíráló választmány által oda ítéltetnek…
Legyünk kíváncsiak a pályázat eredményére…”

Szerintem:

Jókai most kissé megtévesztett. Már azt hittem, novellafűzért fogok olvasni, amikor

mégiscsak regény kerekedett belőle.

A keret ugyanis egy klub, a szerelem bolondjainak ismertetése. Évente annak adnak egy díjat, aki a legnagyobb őrültséget követi el a szerelem nevében és még pórul is jár. A pályaművek, életek ismertetése kezdődik meg a regény eleján.
Az elsőben egy férfit ismerünk meg, aki beleszerelmesedett egy cirkuszi állatidomár lányba. A fő mutatvány egy tigris volt, egy vérszomjas fenevad, aki a szeretett lánynak engedte, hogy cicaként játsszon vele. Hősszerelmesünk egy alkalommal lefizette a ketrec őrét, hogy őrizhesse a lánynak a kijáratot. De helyette bement maga is a ketrecbe, a tigris pedig megvadult. A lány az életét adta, hogy megmentse. A férfi pedig megvette a tigrist, amit aztán agyonlőtt. Bár Jókai jó nagy magyarázatot írt arról, hogy olyan eseteket tárgyal, amik hétköznapiakat és meg is eshetnek, azért ezek után ebben kételkednék.
Ez egy nagy, romantikus novella. Túlzott szenvedélyek, vad döntések és tragédia a végén.

Ezt a vonalat vitte tovább annak a férfinak a története, aki egy királynéba szeretett bele. Látott róla egy képet, és a bolondja lett. Amikor a nőt és városát sereg fenyegette, zsoldosokkal indult kiszabadítani. Így gyilkossá kellett lennie, és pusztítania az úton. A bejutás pedig az épségébe, pontosabban a lábába került. Összes jutalma az volt, hogy amikor a királyné látogatta a betegeket, kezet csókolhatott neki. Rosszabb az előzőnél, mert ezt nem is nevezném szerelemnek. Elvakult, buta rajongás, amiért túl magas lesz az ár.

Még csak nem is szimpatikusak a novellák hősei. Ostobán cselekednek, szórják a vagyont és semmirevaló emberek. Mi több, mások fizetnek a tetteikért. A cirkuszos lány az életével, a királyné mentése közben meg a sok ártatlan, a tanyák lakói, akiket a zsoldosok kardélre hánytak.

Így érkezünk el a fő történetben, amelyben van egy gazdag nemes, magas hivatallal. Ami rossz az ember eszébe jut, róla elmondható. Nőcsábász, csaló, korrupt, még a saját fiát is meglopja, maga költi és használja a gyerek anyai örökségét. Amiért a klubba kerülhet, hogy többször nősült. Az egyik asszonytól aztán elvált, nagyon gyúlölték egymást. A válást követően a nő újra férjhez ment, és a férfi érzelmei fordultak. A bolondja lett a volt nejének, akiért aztán minden őrültségre kész lett. Vagyonokat költött rá, segítette az új férjet és aztán egy titkos viszonyt is fenntartottak.
Ebben a hármasban szintén mindenki megvetendő és erkölcsileg züllött. Mintha a vagyonnal, névvel együtt járna, hogy becstelen, rongy emberek legyenek, akik lopnak az államtól, nyomorgatják a kisembereket és végtelenül önzők.

A történet hőse szerencsére nem köztük lesz. Az a fiú, akit meglopnak, Elemér emelkedik egyre magasabbra a történetben. Elrontott, elkényeztetett fiúcska volt, akit aztán az élet majd férfivá farag. Egy szerelemért küzd éveken át, és követhetjük az imádottja útját, amelybe majd bekapcsolódik az ő sorsa is.
Jókai az ő történetüket is a romantika nagy szenvedélyeivel, fordulataival és nagy meséivel festi: Ilonka elszegényedett család sarja. Apja megőrült, öccse süket-néma, anyja beteg. De ennek ellenére olyan büszkék, hogy Ilonka lehet éppen olyan szerelmes, mint Elemér, akkor is kikosarazza, megalázza és összetöri a szívét, ha mindez neki éppen annyira fáj. Igaz, vannak olyan ötletei is, amitől égnek állt a hajam. Amikor a céget, ahova varrt, csődbe viszik és nem fizetik ki, a letétét is elveszik, a lány majdnem vízbe öli magát. Mert várja otthon három beteg, akiket ő szeret, etet, gyógyszerez. Képtelen hazamenni a semmivel. Éppen csak azt nem értem az öngyilkosságban, hogy azzal mivel lenne jobb a szüleinek és öccsének. Ilonka halála nekik is egyet jelentene a halállal. De ok, romantikus nagyregény, a nagy szenvedély és nagy gesztus a lényeg. De lehetne emlegetni azt is, Elemér hányszor túnik halottnak. Elsüllyedt a hajója, az amerikai polgárháborúban golyót kap és halálhíre jön. De ő mindig kicsit erősebben, céltudatosabban és jobb emberként jön vissza. Keresi Ilonkát, küzd érte. De ugyancsak a szenvedélyek nagyságát mutatja, hogy a volt mostohája, aki apjának elvált neje, majd nagy ideálja, mennyire belehabarodik a mostohafiába, hogyan gáncsolja Ilonkát. pedig férje van, Elemér apja a szeretője, elismert szépség. Nagy játékos. Mégis, öngyilkos lesz és mindent felad, amikor a végén megtudja, hogy Elemér lemondott a nevéről és az örökségéről, feleségül vette Ilonkát és kereskedőnek állt.

A kiábrándult Jókai köszön vissza a sorokban, aki ostorozza a politikusokat, hivatalnokokat és általánosságban a nemességet is. Egy kegyetlen világot fest, ahol a fent levők tipornak az alattuk levőkön, tékozolnak és mégis olyan boldogtalanok.
A boldogok, akiknek happy endet az, a becsületes és dolgos emberek lesznek. Elemér lemond vagyonról, a születési nevéről. Amerikából, Angliából úgy jött haza, hogy a gépekben a jövő. A cége is majd mezőgazdasági gépekkel fog kereskedni. Jókai ideáljai a mérnökök és az építészek és ezt a fiút is ráterelte a gépészet útjára.

Tele van fordulattal, látványos és nagy jelenettel, nagy gesztusokkal az egész. Nagyon nincs rajta a közismert Jókai regények listáján, pedig a korstílusnak nagyon szép példája és egy nagyon kalandos romantikus mese is, sötét gonoszokkal és nagy jellemekkel.

Az egyetlen, ami kissé lehúzta, hogy nem könnyű olvasni. A nagyon hosszú mondatok, a ma már nehézkes megfogalmazás. Érthető, a történet jó, de a szöveg azért messze nem olyan, mint akár a közismertebb Jókai regényeké.

De mindezzel együtt kellemes meglepetés volt, egy olyan befejezéssel, amivel ki tudtam békülni. Jókai kiosztotta mindenkinek, ami járt neki.