Nyomozós, merényletet megakadályozó, különleges osztagos.

Amos éppen munkába tartott, amikor egy gyilkosság szemtanúja lett. Egy idősebb férfi egyszer csak fegyvert rántott, és megölt egy nőt. Amikor le akarták fegyverezni, öngyilkos lett. Tehetős, biztonsági ügyekkel foglalkozó szakember volt, és semmi nem utalt arra, hogy ilyen tettre készül. Mivel az osztagot a döglött aktákról aktuális ügyekre állítják át, és Washington az új állomáshelyük, és Amos látta az egészet, ez lesz az első új feladatuk. Ahogy elmerülnek a család ügyeiben, nem csak a családi szennyes nyomára bukkannak, hanem egy olyan összeesküvésre, amely évtizedek óta tart. A múlt bűnei mellett a jelen veszélye is fenyegető: ha nem akadnak időben a férfit zsarolók nyomára, terrorcselekménnyel kell számolniuk. Közben Amos új házba költözik, és itt is bűnös ügyek nyomára akad.

Most belegondoltam, David Baldacci is mestere annak, hogy tragikus sorsú hősök sorsát követtesse velünk. Oliver Stone, aki mindent elvesztett. (Egzisztencia, a neve, a családja, menet közben még barátokat is veszít.) De említhetem Amos Decker alakját is, és őt is fogom, hiszen ez az ő története.

Bár a harmadik regénynél járunk, Amos számára soha nem hegedő seb, ahogy a feleségét és a lányát elvesztette. Sok visszautalás van erre most is, hiszen ez az egyik legfontosabb dolog, ami Amos tettei és élete mögött áll. Ugyan már megoldotta azt az ügyet az egyik korábbi kötetben, a magánya és az életformája innen ered. Most már vannak arra mutató jelek, hogy talál egy élhető életformát, és sokat dolgozik magán, de ez a seb akkor is ott van a háttérben. Érdekel is, hogy a későbbiekben ezzel kezd-e valamit a szerző.

Ám Baldacci nem egy olyan szerző, aki hősei lelki életére épít a történetben. Most is az ügyek és a nyomozás vannak az előtérben, egyszerre több vonalon is. Hiszen Amos új lakóházában is van megoldandó feladat (bűnbandás), és a nyomozásuk is messzebbre visz az ügyben. Talán nem véletlenül jutott pont Oliver Stone eszembe erről a történetről – a kémes vonal nagyon Oliver terepe volt. (Azért a kedvenc kémes Baldacci-történetem, A bosszú trónja nincs veszélyben. Még, ha érzek is némi hasonlóságot ezzel a résszel.)

De elmondható, hogy ez is egy változatos, pörgő eseményekkel teli történet, amiben a hősök nem csak nyomoznak, de éles helyzetekbe is keverednek. Bombahatástalanítástól kezdve hajszáig és trükközésig lesz itt minden. Nem unalmas egy percre sem, és kifejezetten szerettem, ahogy a végére minden szálat megnyugtatóan elvarrt a szerző. Talán abban volt egy kis problémám, hogy a végső nagy csavar nem ért meglepetésként. Az, hogy ki a kém, mióta – hasonló történetek miatt rá gondoltam, csak itt kicsit másképpen volt megírva. Meg persze az ember a részleteket nem tudja előre…

A régi szereplők közül visszahozta Baldacci Marsot – ő fontosabb szerepet is kap, mint a csapat egyes tagjai. Ez is kicsit sérelem, mert bírom, milyen figurákat tett össze a szerző. Csak éppen a csapatmunka nem működik kellően, mert Decker szeret a maga feje után menni és önállóan intézkedni. Mintha egyszemélyes küldetése lenne, pedig nem így van.

Új karakterként érkezik az ügynök Harper Brown – róla meg Lee Child katonanői jutottak eszembe. De mindenképpen olyan alak, aki még lehet visszatérő hős a csapatban. Mondjuk, sok nőiesség nincs benne. Kemény, céltudatos, a munkájának él. Érdekes is, hogy pont – nem mondok meg, ki – mellett találja meg a szerelmet.

Ha már karakterek – érdekes döntés, hogy az egyik fix szereplő már nincs. Magyarázat? Felmondott, és többet nem is látjuk. Furcsa.

De Baldacci történeteit a tempója, a cselekménye és az izgalmak miatt olvasom, nem a karakterek miatt, így ezzel is jól elvoltam.

Baldacci: Kiút – Mint krimi: 80% mozgalmas, okosan felépített kötet, több üggyel, de a végére összeáll.

Szubjektíven: 85% Decker klasszikus Baldacci-hős, és bírom a csapatot is mellette.