Barátnős, szabadságot megélő, női, színházas.

Vivian gazdag lány, aki nem találja a helyét az életében. Az egyetemről kidobják, pedig nem buta, csak nem érdekli az oktatás. Varrni szeret, tehetsége is van hozzá, meg alakja, hogy hordja a műveit. A szülei jobb ötlet híján New Yorkba küldik a nénikéjéhez, aki egy sikeres író felesége és saját kis színházát vezeti. A lányt hamar beszippantja a város, a színház és a lehetőségek sokasága. Jelmeztervező lesz, és a társulat dívájával beleveti magát az éjszakába is. Viszonyok sorai következnek, míg egy botrány szele miatt haza kell menekülnie éppen akkor, amikor a társulat egyik sikerdarabja az élre tör. Másként próbál élni, de be kell látnia, hogy már nem tud más lenni, és letérni a maga választotta útról. New York visszavárja, és újabb lehetőséget kínál.

Ez a borító nagyon megfogott. New York is tetszik, a stílusa is, az a kalap is. Lelkesen is vetettem bele magam a regénybe, de a végső konklúzió nem ennyire pozitív. Volt, ami tetszett benne, de akadnak kifogásaim is.

Az első, Vivian karaktere. Értem, hogy egy korát meghaladó, független és önálló nő portréja az övé, és pár évvel később már semmi botrányos nem lenne abban, amit megcsinált. Csak éppen ő a II. VH előtti korszakban engedett meg magának olyanokat, mint az egyéjszakás kalandok sora és egy botrányt kirobbantó édeshármas. Az szexbotrány lenne ma is, egy híres színésznőt szarvaztak fel, és fotók is voltak. Ok, legyen független és erős nő, de nem kellene a másik végletbe elmenni. Szabad, de nem szabados, ami még értékeltem volna. A fiatalság hevével együtt is túl messze megy el a lány.

A színház egyszerre szerepel mindkét listán. Sokkal többet olvastam volna róla – hogyan készülnek a darabok, áll össze a szereposztás és a próbák, de Vivian munkája, a kosztümök készítése is érdekelt volna. Egy bennfentes nézőpont, a színfalak mögé repítve az olvasót. Kapunk ezekből, de csak nagyon keveset. Inkább az van megírva, hogy Vivian hogyan megy bulizni a lányokkal, és melyik színésznő/táncosnő mennyire szabatos. Itt is volt egy, amin felhúztam a szemem. Egyes lányok pénzért mentek el férfiakkal, mégsem tekintették magukat prostituáltnak. Akkor mégis, mik voltak? Az a fajta önáltatás nagyon nem jött be. Az nem viszony, ha ára van a szexnek.

Ami viszont tetszett, az a keret. Ahogy a már idős Vivian egy lánynak elmeséli a történetét. Más szemmel nézi akkor, és tudja minősíteni a dolgokat. Ettől érdekesebb, és jó a keret is. Igaz, az önmentegetőzés nem jön be, de szerencsére ilyen nagyon kevés van benne.

Tetszett a miliő. A szerzőnek sikerült megragadnia, milyen központ volt New York, hogy áramlott ott az élet. Egyes részei a kötetnek szerelmes levél a városhoz, úgy, hogy nem leírások sorával ismerjük meg a hangulatát és életét, hanem a cselekmény sodrával.

Még az is tetszett, hogy Vivian karaktere fejlődik és alakul. Nagy pofon neki a botrány miatti száműzetés, és újra keresni kezdi magát. Az pedig nagy szó, hogy képes lesz az önáltatáson átlépni, és belátni, ki ő és hogyan akar, kell élnie. Azt lehet benne szeretni, hogy ő meg tudja hozni ezt a döntést és hű lesz magához. Ha ez egy bujább, és szertelenebb élet is, mint ami egy átlagos regényhősnőnek lenni szokott.

Durva, de pont a szerelmi szála nem tetszett. Mintha Gilbert nagyon kikötött volna a középkorú vagy idősebb emberek szerelmeinél – A lélek botanikájában is volt egy ilyen rész, ha Vivian nyíltabban meg is éli a szexualitását.

Azért azt díjaztam, hogy nem erotikus regény, bár a szexualitás fontos.

Simán el tudom képzelni, hogy feminista regényként adják el. Témájában, a hősnőjében is illik hozzá a jelző. Egyszer mindenképpen olvasható.

Gilbert: New York lányai - Mint női: 80% abszolút női olvasnivaló, szerelemmel és hivatással, egy színes korszakban.

Szubjektíven: 55% a történet érdekes, a színház főleg, de Vivian nem volt szimpatikus.