Családi titkos, szektás, gyermeket kereső és mentő.

Simon élete idillbe illően alakult. Élete szerelme lett a felesége, aki három remek gyereket szült neki. A karrierjük is megfelelően alakult, jó körülmények között élhetnek. Ám a legnagyobb gyermekkel, a lányukkal történt valami, amikor egyetemre járt. Kimaradt, összejött egy idősebb és zűrös alakkal. Próbáltak segíteni, de a lány nem hagyta. Ellökte, kirabolta, becsapta őket. Amikor a barátját holtan találják, Simon és a neje válnak gyanúsítottá. Nem ők tették, de meglátják az esélyt, hogy visszaszerezzék a lányukat most, hogy a visszahúzó férfi már nincs mellette. A nyomába erednek, miközben egy gyilkosságsorozatba is belekeverednek. Mert a háttérben van egy olyan sötét történet, amit Simon eddig elképzelni sem tudott volna szektával és az örökségért folyó harccal.

Harlan Coben kötetei reneszánszukat élik, és ebben nagy szerepe van a médiának is.  Sorra veszik meg a kötetek megfilmesítési jogát, a Netflix most különösen belelendült a krimik és thrillerek sorozattá alakításába. A Szökevények jogainak eladásáról még ugyan nem olvastam, de annyira jól illeszkedik az eddig sorozattá és filmmé alakított történetek sorába, hogy nem lepne meg, ha egyszer csak ott várna a Netflix kínálatban is.

Pont az a regény gyengéje különben, ami az erőssége. Tipikus Coben, stílusában, karaktereiben, cselekményben is csavarban is. Szét tudnám szedni részekre, hogy ilyen karakter, az itt megjelent csavarok és történetfarabkák melyik másik regényben voltak még meg. Itt pedig fel kell tenni a kérdést, hogy milyen olvasó vagy.

Az, akinek kell a változatosság? Aki azt szereti, ha a regények eltérnek egymástól, a cselekmények és karakterek megújulnak? Vagy, a másik típus. Akinek megvan a kedvenc zsánere, amit szívesen olvas. Aki ilyen típusú könyveket keres, és mivel bennük van az, amit szeret, nem gond, ha ez-az ismerős lesz máshonnan. Összességében úgy is más történet, más szereplőkkel.

Bennem mindkét attitűdből akad. Így most egyszerre érzem azt, hogy igen, ezt akarom egy Coben történettől. Van csavar, van szimpatikus hős, és még a végére is oda van dobva egy olyan fordulat, hogy csak nézem a lapot, hogy ezt most komoly? Ugyanakkor azt is érzem, hogy Simon pont olyan, mint tucatnyi másik apa Coben regényeiben, akik mindent kockára tesznek, hogy a családjuk megvédjék. Szimpatikus, erkölcsös, de emberi. Nem először olvasunk nála szektáról, eltűnt személy utáni hajszáról. De, ami leginkább zavar: hogy ez már a sokadik olyan történet, amikor a nő múltjáról derül ki egy ilyen szál.

Az tetszett benne, ahogy Simon egyre közelebb kerül a megoldáshoz. Egyszerre sodorják az események, a nyomok, de alakítja maga is a történéseket. Van veszélyhelyzet is benne, ha azt nem is sikerült izgalmasra írni, hogy a rendőrségnek ő a gyanúsítottja. Az olvasónak nyilvánvaló, hogy nem Simon a gyilkos. A családjának is. Egy percre sem aggódnak azért, hogy letartóztatják vagy valami baja lesz. Van más feszültség is benne, de azért ezt egy kihagyott lehetőségnek éreztem.

Meglepően szimpatikusra sikerültek a karakterek. Még akkor is, ha ez inkább cselekmény, és nem karakterközpontú regény. Simon az egyetlen, akinek mélyebben belelátunk az érzelmi életébe is, de így is lejön, mennyire pozitív karakterek vannak a kötetben. Az különösen megfogott, ahogy pl. a család egyetlen fia próbált falazni a nővérének, pedig a lány nem is kicsit használta ki. De ez egy összetartó család, és nem adják fel egymást.

Érdekes volt, ahogy a szekta és annak mesterkedései képbe kerültek. Bár sokáig nem érteni, amikor hirtelen más nézőpontjába kerülünk, de a végére szépen összeállt minden szál.

Korrekt, jól sikerült Coben-krimi, jó sorozat alapanyag is lenne.

Coben: Szökevények - Mint krimi: 70% jól összeállnak a darabok, végig van benne meglepetés, és szimpatikus hős.

Szubjektíven: 60% kicsit már sémának érzem. A cselekmény, a hős is tipikusan szerzőre vall.