Fülszöveg: 

Bő húsz évvel ezelőtt ismeretlen tettesek betörtek az arisztokrata Lockwood család birtokára, és elrabolták a fiatal Patriciát. A lányt hónapokig egy eldugott fészerben tartották fogva. Patricia végül megszökött, de az elkövetők is felszívódtak – a családtól ellopott értékekkel együtt, melyek azóta sem kerültek elő. Egészen mostanáig.
A New York-i Upper West Side egyik felhőkarcolójának luxuslakosztályában holtan találnak egy remetét, és holmijai között két érdekes tárgyra bukkannak: egy ellopott Vermeer-festményre és egy bőrtáskára, amelyen a WHL3 felirat áll. A nyomozóknak hosszú évek után nemcsak Patricia elrablása kapcsán, hanem egy másik lezáratlan FBI-ügyben is új nyom áll a rendelkezésére – a szálak ugyanis mindkét tárgy esetében ugyanazon férfi felé mutatnak.
III. Windsor Horne Lockwoodnak (vagy ahogy a barátai ismerik: Winnek) fogalma sincs, hogy a táskája és az ellopott családi festmény hogyan került az elhunyt férfi lakosztályába. De egyre jobban érdekelni kezdi a dolog, különösen az után, hogy az FBI-tól megtudja: az unokahúgát elrabló férfit egy belföldi terrorista merénylet elkövetésével is gyanúsítják, és vélhetően még mindig szabadlábon van.
A két ügy évtizedekig megoldhatatlan feladat elé állította az FBI-t, de Wint három olyan tényező is segíti, amely a nyomozószerveket nem: személyes érintettsége, hatalmas vagyona és sajátos igazságérzete…

Szerintem: 

A névnek már ismerősnek kellett volna lennie, de bevallom, elsőre nem esett le, hogy Coben egy már

létező regényvilágába kapcsol vissza. A Milton Bolitar sorozat egyik mellékszereplője volt Win, aki ezzel a kötettel kezdve saját sorozatot kapott.

Előismeret nem kell. Ugyan Milton emlegetve van, de csak emlegetve. Direkt lényeg, hogy most Win van az előtérben. Coben felépíti az alapoktól, ha sok minden ismétlés is lesz annak, aki Milton ügyeit is nyomon követte. De a lényeg, hogy innen kezdhető minden, nem kell korábbi ügyeket ismerni. Az átívelés legfeljebb időrendi, egy konkrét ügyet oldanak meg és zárnak le ebben a részben. Vagyis, sorozatrésznek, nyitánynak is ok, de önálló résznek is olvasható.

Bár igazából nem tudom, de sejtem, hogy Harlan Coben és én osztozunk abban, hogy ki a kedvenc DC szuperhősünk. Batman. Win ugyanis modern Bruce Wayne szereplőnek lett megírva, és nagyon sok mindent fel lehet hozni, miben emlékeztet Gotham fekete lovagjára. Mindketten piszkosul gazdagok és ezt használják is. Mindketten harcművészek. Mindketten magányos farkasok, akik nagyon kevés embert engednek csak magukhoz. Egyikük sem családapa alkat – bár mindketten apák lesznek és később kapcsolódnak be a gyerek életébe, akiről nem tudtak kezdettől. Mindketten igazságot osztanak és itt a különbség. Win névtelenül, nem hagy nyomot és nincs alteregója. Ha Win kap el valakit, annak halál is lehet a vége és senki nem tudja, ő volt. Batman meg egy figura, aki közismert. Bár, ahogy belegondolok, van egy nagyobb is. Win mögött van családi háttér, apa és nagybácsik, unokatestvérek. De azért így is sok a közös, nem igaz?

Ez a kötet stílszerűen egy családi ügyet kezd el boncolni. Jó pár évvel korábban betörtek a családi házba, Win nagybátyját megölték, az unokahúgát elrabolták és hónapokig fogságban tartva erőszakolták, két nagyértékű festményt elraboltak. Most előkerül az egyik kép és Win családi bőröndje, amiről elhallgatja, hogy az unokahúgának adta. Vagyis, míg a rendőrség őt kezeli gyanúsítottként, ő rádöbben, hogy a férfi valószínűleg az egyik elkövető és Win saját nyomozásba kezd.

Nagyon gyors a tempó, Coben végig pörgeti az eseményeket. A leírások minimálisak, tele van párbeszédekkel és szinte rohanunk előre az eseményekkel. Elég nagy fordulatok vannak – bár, van a megoldásban és a szálak elvarrásban valami tipikus Coben-vonás. Ami emlékeztet arra is, ahogy Miltonnál szokott alakulni egy-egy ügy. Nem mindig áldozat az, aki annak látszik és meglepően mocskos dolgok derülnek ki többekről. De Win igazságot tesz – ha az nem is egyezik azzal, ami törvényesnek számítana.

Könnyű olvasni, szórakoztató. Ha egyes cselekményelemek azért zavarnak is. Pl. nem vagyok oda a gazdagok szexklubjáért, ahova Win is jár. Idegenekkel még csak-csak, de amikor társaságbeli ismerősök kerülnek egy ágyba? Nem is bírtam, amikor Jessica így sétál be a regénybe.

A lényeg mégis az, hogy ötletes, tempós, egyedi a főszereplő és szórakoztató a regény, ha egy-egy cselekményelem vagy jellemvonás nem is esik jól az érzékeny kis lelkemnek.

Idézet: 

Sokkal egyszerűbb fekete-fehérben látni a világot. Valaki vagy jó vagy rossz. Néha fellépek a Twitterre meg más közösségi oldalakra, és látom a szélsőséges gyalázkodást. A valóságot véglegesen leegyszerűsíteni, sarkítani, a másikat sértegetni könnyebb és látványos. Józanul gondolkodni és megfontoltan véleményt formálni sokkal nehezebb , fárasztóbb, hétköznapibb.

Ha be akarod fejezni, fejezd be! S ha egyszer szakítottál, húzz egy vastag vonalat, és ne nézz vissza. Nem tartozol neki semmivel!

A pénzzel időt nyersz, bármihez hozzáférsz, és mindig a rendelkezésedre áll a legkorszerűbb technológia és felszerelés.
Tisztára, mint Batman, nem?
Ha jobban belegondolsz, Bruce Wayne egyetlen igazi szuperképessége a hatalmas vagyona volt.
Mint nekem. És igen, jól érzem magam a bőrömben!