Kincskereső, misztikus, szerelembe esős, tengeri.

Alosa fogságba esik, és számítani lehet rá, hogy magas lesz érte a váltságdíj. A lány ugyanis a kalózkirály lánya, akit az apja egyedüliként ismert el a gyerekei közül, és maga tanított ki. Nem sejtik a rabul ejtői, a lánnyal együtt milyen veszély érkezett a fedélzetükre. Hiszen az egész csak egy nagy csapda része, hogy míg azt hiszik, vallatják és fogságban tartják, ő esténként kijárhasson és megkereshesse egy kincses térkép elveszett darabját. Azzal azonban Alosa sem számol, hogy a vallatója, Riden nem csak eszes, de jóképű, erkölcsös fiatalember is – a rivális kapitány öccse nem mellesleg –, aki megdobogtatja a lány szívét. Ám nem csak a térkép, egymás kölcsönös átverése áll az útjukban. Alosa rejteget egy másik titkot is, a származásáról, mely nem csak veszélyessé, hanem egyenesen halálos fegyverré teszi őt. Riden vajon így is tervezne vele?

Odakint nagyobb siker lett ez a regény, mint nálunk. Van több folytatása is, arról viszont már kezdek letenni, hogy magyarul is olvashatjuk majd tovább. Majd kiderül…

Ezzel a résszel minden esetre úgy vagyok, hogy van ami tetszik benne, de minden mellé tudok tenni valami olyat is, ami nem tetszik.

Vegyük csak a világát! Kosztümös, egy múltbeli fantasy világ, ahol mitikus lények élnek és létező dolog a mágia. A főszereplők kalózok, akik egy kincses térkép nyomában járnak. A sellők igaziak. Van egy szigetvilág, amiről semmit nem tudunk meg. Milyen lények élnek itt, hogyan viszonyulnak a kalózokhoz? De még a kalózok társadalmáról is nagyon semmilyen, ami kiderül. Alosa apja a király, van, aki lázad ellene. És ennyi. Milyen király? Miért lázadnak? Még csak az sem tiszta teljesen, hogy Riden és a bátyja hogy állnak Alosa családjával. Vagyis, lehetőség rengeteg van benne. Sok irányba bővíthető, és akár komolyabb kérdéseket is bele lehetne vinni, de mindezekből csak a lehetőség van még meg.

A karakterek – a főhősök tipikusan YA hősök. Alosa nagyon emlékeztet Meridára, a Disney hercegnőre, egy lényeges különbséggel. A Disney mesében nem jött még el a férfi, aki olyan reakciót váltana ki a lányból, mint Alosa esetében Riden. Kemény, ravasz, egyszerre van benne valami veszélyesen nőies és sok számítás is. Riden pedig túl szép, hogy igaz legyen. Ahogy kemény kalózként olyan álma van, hogy otthona legyen és szeressék… Ő az, akibe nem lehet belekötni. Erkölcsös, jóképű, okos, harcosnak se utolsó… Alosa egy fokkal árnyaltabb és összetettebb, Riden csak szimplán egy YA álompasi, ami kicsit unalmas is.

A kettősüket azzal kezdte el Levenseller feldobni, hogy ellenfelek, akik átverik egymást, ás trükköznek. Ez sokkal jobban is működött, mint amikor az egymás iránti vonzalmukkal küzdöttek. Ott mintha esett volna az értelmi szintjük is. Stílusban, a kettejük kapcsolatában szórakoztatóbb a regény első fele.

Ám ott a cselekmény kevesebb, szinte semmilyen. Alosa és Riden párbeszédei és játszmái töltik meg az oldalakat, amelyek szinte sehova nem vezetnek, csak azért kell, hogy ne legyenek egyből végzetesen szerelmesek. Később, ahogy kiderül, ki mire játszik igazából, és más tényezők, harcok is képbe kerülnek, a cselekmény jobb lesz, minden más viszont kevesebb. Valahogy a kettőt ötvözni kellett volna, ami nem jött össze. Ahogy Alosa mágiáját megismerjük, ahogy jobbak a kalandok, úgy lesz egyre inkább szerelmes kamasz is. Jó, azért nem viszi annyira túlzásba, hogy nyálregénnyé változzon a történet.

Úgy tusom értékelni ezt a kötetet, mint egy felvezetést. Adott egy kis kóstolót a világból, Riden és Alosa kapcsolatából, a mesés sziget utáni hajszából. Most kellene jönnie a jobb részeknek, van is folytatása, de azt nem tudom, mennyire tud szintet lépni Levenseller.

Ha magyarul megjelenne a folytatás, majd elmesélem, élt-e a lehetőséggel a kötet.

Levenseller: A kalózkirály lánya - Mint YA fantasy: 55% humoros, érzelmes, egy olyan fantasy közegben, ami még írható.

Szubjektíven: 50% lehetőség van benne, az elején a stílusát is bírtam, később a cselekményt.