Menekülős, bűnszervezetes, vidéki nyaralás rosszra fordulós.

Tara csinos, fiatal nő volt, akit azzal az ígérettel csaltak Angliába Kelet-Európából, hogy jó állása és megélhetése lesz. A valóság: egy pincébe zárták, és prostituálták. A nő azonban nem hajlandó feladni, és kész küzdeni az életéért. A rabtartóját sikeresen átveri, és sikerül a szabadba menekülni. Rabságának helyszíne mindentől távol, egy erdőben volt. A nő rohan, hogy segítséget szerezzen. Pár fiatalba botlik, akik a hétvégéjüket töltenék itt nyaralva. Köztük Ash, a fiatal feleség. Készek segíteni a zaklatott, láthatóan menekülő, meztelen nőnek. Nem sejthetik, hogy Tara testébe jeladót ültettek, és az őrzői már nyomon vannak. Nem hagyhatnak nyomokat és szemtanúkat, így nagyon hamar a nyaraló párokra is céltábla kerül, akik nem is értik, miért akarják elvenni az életüket. Ash elhatározza, őt nem ölik meg az erdőben, elmenekül innen.

Regény vagy kisregény? Az esetek túlnyomó többségében rávágnám, hogy regény. Abban van helye a szerzőnek alaposan felépíteni a szereplői jellemét, és sokféle kalandra küldeni őket. Egy világot építeni és elvinni az olvasót nagyon messze a valóságtól.

Vannak azonban olyan kisregények, amely mindezt tudják, a maguk kevesebb oldalszámával is. A cselekmény némileg egyszerűbb, talán kevesebb a szereplő, mégis, átadják azt az élményt, amit inkább a regényekből szoktam megkapni.

Kernick kisregénye is ilyen, nagyon meg is lepett, hogy ennyire eltalált ez a sztori. (Annyira, hogy már antikváriumi vadászatban vagyok más munkáiért is a szerzőnek.)

A helyszín és az idő is limitálva van, egy szűk sáv. Pár óra történése, egyetlen erdőben. Nincsenek flashback elemek sem, lineárisan haladunk végig a történeten. Mégis, tele van izgalommal és még változatos is.

Kernick meg tudja játszani, hogy nincs 100 oldala, mégis teremt két erős női alakot, akik átadják egymásnak a stafétabotot, mint a történet főszereplői. Tara egy harcos, akivel nagyon elbántak, de küzd és menekül. Azért külön jár neki a pont, hogy amikor felismeri, hogy veszélybe sodorja a négy turistát, képes lenne egyedül tovább folytatni, hogy nekik ne legyen bajuk. A pokol után, amin keresztül ment, ez egészen hihetetlen.

Ash abban hasonlít rá, hogy benne is hatalmas az élni akarás, és ő is nagy küzdő. Így könnyen átveheti a főszerepet, mert a leglényegesebb vonásuk itt egyezik: fiatalok és életerősek, akik nem akarnak hullává lenni, így erőn felül harcolnak.

Itt még kedvez is, hogy az előéletükre legfeljebb egy-egy mondat jut. Gördülékeny a fókusz- és főszereplőváltás, ami azért nem lehetett egyszerű.

Egy nagy hajsza, vadászat az egész. Adrenalinnal, küzdelemmel vannak megtöltve a lapok. Thrilleres hangulatot ad neki, hogy a két hősnő félelmei, de az azon való felülemelkedés is ott van a lapokon. Ha nem is lesz ennyitől karakterközpontú, de úgy éreztem, hogy megismertem ezt a két nőt és tudtam nekik szorítani.

A világ sajnos olyan, amiben ráismerni a mindennapokra. Az emberek a túlélésért szörnyűségekre képesek – ezt példázzák a lányokat őrző, majd megölő emberek. Van egy nagyon frappáns idézet arról, hogy az ördög munkáját végzik, de nekik is élni kell valamiből. Ebben annyira ott érzem a világ közérzetét – sok a mocsok, úszunk benne, és csak remélni lehet, hogy nem nyel el úgy, mint az itteni szimpatikus hősöket.

Végig nagyon tetszett is a kötet. Izgalmas, változatos, és megkedveltem a két nőt is. Csak a vége – az sokkal kegyetlenebb és ridegebb, mint ami jól esett volna.

Kernick most határozottan radarra került, akarok még tőle olvasni. Majd mesélek, hogy regényben is tartja-e ezt a színvonalat.

Kernick: Rossz időben, rossz helyen - Mint akció: 100% feszes tempó, izgalmas cselekmény, jól megfogott karakterek és üzenet.

Szubjektíven: 95% a vége letört kissé, de addig faltam az oldalakat. Eltalált, izgalmas.