Fülszöveg: 

Billy Summers bérgyilkos, a legjobb a szakmájában. Kitüntetett iraki háborús veterán, a világ legjobb mesterlövészei közé tartozik. Munka után viszont felszívódik. Erkölcsi kódexe szerint csak az igazán rossz emberekre vadászik. Billy végleg ki akar szállni, előbb azonban vár még rá egy utolsó munka. Ugyan mi sülhetne el rosszul? Persze hogy minden. És miközben Billy megpróbálja összerakni szétesett világát, megmenti a fiatal Alice-t is, és végül együtt indulnak megbosszulni egy rendkívül gonosz ember bűneit.

Szerintem: 

Időnként King kitérőt tesz, és horror helyett

más ötleteket dolgoz ki. A Billy Summers is ez a kategória nálam: a végén Alice ad neki címet, egy elveszett ember története.

Ok, azért több King vonása van, mint lenne egy sima veterán drámának. Billy nem egy sima volt katonai mesterlövész, hanem egy elvekkel bíró bérgyilkos is. A történet két konfliktushelyzetet is hoz: Billy legújabb megbízását követően célponttá válik, a bére megadása helyett végezni akarnak vele. Bujkálni kényszerül, és rá akar jönni, ki és miért árulta el ennyire. A másik, hogy látja, ahogy három férfi kidob egy fiatal lányt az autójukból, majd elhajtanak. A lány alig van magánál, láthatóan megerőszakolták. Őt befogadja, segít neki felépülni és bosszút is áll a nevében.

A történet lassan építkezik. El lehet mesélni úgy is, hogy miképpen nyomozza le a volt társait, vagy, Millennium-trilógia stílusban az Alice-ért állt bosszút is. De ez lassabb – Billy sokat gondolkozik, és kiemelt téma, mennyit enged látni magából a körötte levőknek. Különféle énjei vannak, a főnek nevet is ad. Egyfajta életben maradási taktikaként Billy mélyen elrejti, hogy milyen képességei vannak. Ő az a fajta, aki komoly irodalmat olvas és elemez magában, de a többiek azt hiszik, képregényeknél van leragadva. Jó lövész, de buta mint a tök – ezt a képet akarja és alakítja is ki magáról, miközben a banda legokosabb tagja. Nick majd jól el is képed, amikor szembesül vele, hogy évek óta ismerik egymást és együtt dolgoznak, de sejtelme sem volt róla, hogy Billy esze mennyire is vág.
Alice azért is különleges, mert előtte Billy nem akarja és nem is játssza meg magát. Ő az, akit egyszerre fogad társának és védencének.

Billy történetét árnyalja és a személyét magyarázza majd, ahogy írni kezd az álcaként kitalált életrajzi ihletésű regényét, ami egy ponton memoárba fog átmenni. Tragédiák faragták a férfit: a kishúgát megölték, Billy állt bosszút. Az anyja részeges és hanyag lett, a fiú intézetbe, majd a seregbe került. Ott is gyűltek a traumák. Kind felépíti, hogy miért játssza meg magát, és miért Alice lesz a kivétel. A húgát nem tudta megmenteni, és Alice mondhatni az ő helyébe lép. Nem véletlen, hogy amikor Alice kezdeményezne, Billy nemet mond. Elsősorban nem a nőt, hanem a védelemre szoruló nőt látja benne, akit most tényleg van esélye megmenteni és jó irányba állítani.

Vagyis, van thriller és akció elem benne, de sokkal fontosabb benne Billy jelleme. Az elveszettsége, a mélységei, a kialakított kapcsolatai. Hogy lett belőle erkölcsös bárgyilkos, milyen erkölcsök mellett éli az életét?
A horror elem nincs meg mellette, de talán nem is kell. Ha nagyon horrort akarok keresni, akkor abba gondoljunk bele, hogy egy jó embernek miért kell rossznak lennie a világban. Miért kell meghalnia, hogy a jó cselekedete tartós maradhasson.

Posztmodern jelleget az írásról betett részek adnak hozzá. Billy rengeteget példát ismer, és a memoár stílusát is tudatosan alakítja ki. Az írás fontos, belső aktussá válik számára, a megtisztulás eszközévé. Játszik azzal, hogy irodalmi igényeket és a belső kényszert is húzza a szereplőben. Mert nem bír leállni – ír akkor is, amikor már nem kell ez az álcájához. Ugyanis a kisvárosba a regényén dolgozó íróként épült be.

Sűrűn szenvedek azzal, hogy a cselekmény nekem fontosabb, mint a körítés. Ilyen szempontból a Billy Summers nehezen indult számomra. Billy ugyan érdekes alak volt, de amíg csak élt a kisvárosba és komfortosan érezte magát, unatkoztam. King hosszas felvezetéseket ír, már megszoktam, de így is, némileg szenvedtem vele.
Most nagyon lélektani irányba mozgott is, és a cselekmény kevésnek érződött. Nem volt rossz, csak más. Mivel nem is ezt vártam, és vártam a fordulatokat, az izgalmat, nem tudom azt írni, hogy igazán tetszett a regény. Az esélyét megadom, hogy újraolvasva, más elvárásokkal jobban tetszene, de most küzdöttem vele.

Pedig munka van benne, és stílusban is ügyes. Érdemes megnézni, hogy valóban más hangon tudja írni a memoárt, a megjátszást, mint Billy belső hangját.

Komolyan nem tudom, hogy jobban tetszett-e volna, ha Alice regényvége az igazi, akkor jobban tetszett-e volna. Ha Billy ellovagol magányosan a naplementében, mint a western filmek hősei. De simán lehet, inkább az zavar, hogy a lánynak utalnak rá, hogy Billy így akarhatta. Én meg nem akarom felfejteni, hogy miért jobb neki holtan.

A jó értelemben 'érdekes volt' jár neki, de a 'tetszett' még nem kerül kiadásra. Ahhoz az én ízlésembe jobban passzolóan inkább thrillernek, és nem drámának kellett volna lennie.

Idézet: 

– Csak arról van szó, hogy ha van Isten, piszok rosszul végzi a dolgát.
Alice előremutat, a Sziklás-hegység kékes gerincére.
– Ha van Isten, Ő csinálta azokat is.