Hazafelé tartó, űrbeli, új világ szabályait tanuló, harcos.

Black Jack Geary egy legenda. A hős kapitány, aki az életét áldozta, hogy győzelmet arasson a Szindikátus felett, és a flottáját is megmentette. 100 évvel később a béketárgyalásra tartó Szövetség egy mentőkabint vesz fel. Benne hibernálva John Geary, aki döbbenten veszi tudomásul, hogy mennyi idő eltelt és legendát csináltak belőle, eltúlozva az eseményeket. Mire John észbe kap, a Szindikátus árulásának hála már ő a Szövetség flottájának a kapitánya, és valahogy haza kell vinnie az űrhajókat, miközben túlerő üldözi őket és egy ellenséges galaxisban vannak. John a saját legendájával is meg kell, hogy küzdjön: Black Jackre mindenki hősként néz fel, vagy a bukásáért drukkolnak. Ő azonban nem szokta feladni: miközben egy nagy trükkel elindulnak haza, tanítja a kapitányait harcolni is és ütőképes sereggé alakítani a megtört flottát.

Nem is tudom, miért nem kezdtem bele ebbe a sorozatba korábban. Pont olyan akció sci-fi, ami a fogamra való. Csak pár hívószó, hogy milyen zsánerbe illik: Vörös lázadás, Vének háborúja, Frontvonalak, Végjáték. Ebbe a sorba tökéletesen illik a Rendíthetetlen is.

Aki akcióra vágyik, itt folyamatosan vészhelyzet van, és elég változatos formában. A Szövetség és a Szindikátus háborúban áll, és Black Jack, vagyis John egy vesztes helyzetből kell, hogy győztest csináljon. Van, amikor menekülnie kell, de ehhez is ügyeskednie és taktikáznia kell, esetleg komoly áldozatokat meghoznia. Máskor harcba bocsátkozik, és űrcsatát szemlélhetünk, mint egy négy dimenziós űrbalettet – ez elsőre nagyon vadul hangzik, de Campbell jól megírta. Mellette izgalmas, hogyan szereznek utánpótlást, javítják a hajóikat, és milyen belső háborúk is zajlanak a vezetőségben.

Ha ez nem lenne elég, John komoly dilemmában van azért is, mert a legendájának képtelenség megfelelni. 100 évig ő volt az etalon minden gyereknek, egy szuperhős is kevés lenne ahhoz, amit elvárnak tőle. Ő maga tudja ezt, és nehezen is vállalja a szerepet, de nincs választása. Így izgalmas dinamikát teremt, hogy miközben kifelé nyugodtnak és parancsolónak kell lennie, aki mindig és mindent tud, belül ugyanolyan gyötrődő ember, akire hatalmas felelősséget tettek. De azért is ő a hős, mert John felnő ehhez. Nagyon megkedveltem az alakját. Még akkor is, ha volt egy fogása a szerzőnek, ami a végére komolyan az agyamra ment. Nagyon kevés embernek tud kicsit megnyílni, és akkor szóba kerül is, hogy mennyivel hatalmasabb a legenda, mint John személye – és nem egyszer mások bizonygatják neki, hogy mennyire be tudja tölteni a szerepet, és milyen jól csinál mindent. Ezt a cselekményből is láttam, nekem nem kellett volna ez a tömjénezés. Különben, John sem szereti. De ettől is hős, többet között.

A mellette levő karakterek között is akad emlékezetes, szimpatikusabb és kevésbé rátermett – vannak nagyon alkalmatlan tisztek a seregben – de jól kiegészítik John alakját, és sokkal színesebb így, hogy nem egy emberes show a történet.

Van benne némi humor is – mert John kissé ironikusan szemléli az eseményeket, és a nagy terhelést úgy bírja elviselni, hogy tud nevetni magán és magukon. Jót tesz a szövegnek, jól ellenpontozza a gyakran drámai eseményeket.

Van némi ciklikusság abban, hogy mikor milyen helyzettel kell megküzdenie. Ha egy technikai jellegű probléma volt, utána jön valami katonai. Egyszer egy videójáték is eszembe jutott róla, de nem bántam. Mert azért sokféle helyzet van, és bírom, ahogy kreatívan hozzááll és mindenre talál megoldást a csapat.

Van tehát egy izgalmas történet, amit szórakoztatóan írt meg a szerző, egy olyan hőssel, akit nagyon megkedveltem. Eredmény: kérem a második kötetet is!

Campbell: Rendíthetetlen - Mint sci-fi: 80% kalandos és átgondolt történet, emlékezetes hőssel és sok akcióval benne.

Szubjektíven: 90% helyenként több a tudomány, mint szeretem, de a kaland és a hős remek.