Család életébe beleső, titkos viszonyt kezdő, családi játszmás.

Lowen küszködő írónő, akinek a szerelmi élete is siralmas. Igaz, a legutóbbi szeretője legalább a barátja maradt és az ügynöke is egyben. A nő visszautasíthatatlan ajánlatot kap: a sikerszerző Verity autóbalesetet szenvedett, de a kiadója folytatná a sorozatát. Lowen kapja a lehetőséget, hogy megírja a visszamaradó köteteket. Beköltözhet az asszony családjához, ahol megismeri és egyre jobban vonzódik Verity férjéhez. Ám Verity hátrahagyott jegyzetei nem egy új regény alapjait tartalmazzák – egyfajta napló, melyből kiderül, milyen szörnyűségekre volt képes az asszony, hogy a férjét megtartsa magának. A saját gyerekei sem voltak biztonságban. Valami most is gyanús a házban – Jeremy és Verity fia úgy viselkedik, mintha az anyja nem is lenne kómában. Valaki mozog a házban, mint egy szellem. Ahogy Jeremy és Lowen között felizzanak az érzelmek, valami egyre fenyegetőbb is közeledik feléjük.

Ez valami olyasmi volt, amit nem néztem volna ki Colleen Hoover sikerszerzőből, így a pozitív meglepetés ereje miatt is szerettem ezt a könyvet. Nem a szokásos, kedves lánymesét hozta, hanem valami sokkal izzóbbat és bűnösen szórakoztatót.

A történetet érdemes kétfelé bontani. A jelenben Lowen gabalyodik egyre jobban bele a Crawford család életébe és múltjába. Ő az a tipikus Hoover hősnő, akit már megszoktam. A kedves szomszéd lány típus, aki nem a legszebb, nem a legokosabb, de helyes is, tehetséges is, és valahogy mindig megakad rajta a könyv jó pasijának a szeme. Kicsit irritál is már, ahogy az átlagossága miatt kellene kedvelni. Különben nem volt bajom a nővel, de minél jobban belegondolok, hogyan épít arra a szerző, hogy könnyű legyen vele azonosulni, annál inkább taszít a személye.

Lowen és Jeremy története is fontos a jelenben. A férfi részéről nincs alaposan megírva, a nőéről annál inkább. Kifejezettem élveztem, ahogy az olvasmányai és a személyesen tapasztaltak együtt hozzák létre, hogy belebolonduljon a férfiba. Mintha a vágya nem is csak a sajátja lenne, hanem beleszeretne abba a szenvedélybe, szexualitásba is, ami Verity könyvéből árad és letaglózza.

Végül, a thriller vonal. Valami van a házban. Mi van, ha Verity nem olyan beteg, mint amilyennek gondolják? Mi van, ha neki is van egy terve? Hoover szépen hagyja a nyomokat, így meglepetés is van, logikus is, így szeretem. A csavar következik a jelekből.

A múlt is egyszerre szerelmi történet és thriller. Erősen erotikus, ahogy Verity a kapcsolatukat ábrázolja. Itt mégsem zavar, mint a szexualitás mélyen meghatározza a kapcsolatukat és a nő karakterét. Nem maga a szex a lényeg, hanem amit kivált a nőből. Milyen dolgokra veszi rá, hogy válik szükségletté és rögeszmévé. Jeremy ezen a vonalon is elég passzív.

Mert ez a két nő regénye. A dögös, érzéki és színes Verity, meg a szürke, de megbízható és átlagosabb Lowen. Bár Verity az antihős, mégis, az ő szála kötött le jobban és ő volt a sokkal érdekesebb karakter.

A két történet kapott egy közös csavart is a végén. Ez azért már kicsit sok volt a jóból – megkérdőjelezi, a teljes könyvre vonatkozóan, hogy mi az igazság, és kiben milyen szörnyeteg lakozott. Bár a fejemmel értékelem a nyitott kérdést, hogy mi dönthetjük el, mit akarunk hinni, mi történt a múltban és a jelenben igazán, azért irritált ez most kissé.

Tetszett, hogy hangjában is már Verity és Lowen szövege. A személyiségük a fejezeteik hangulatában, stílusában is megjelenik.

Bele lehetne abba menni, milyen klasszikusokat idézett fel a történet. Nekem gyakran beugrott a Rebecca – lehet, már túlzottan várom a Netflix filmet, de a végére Jane Eyre is felidéződött nem egyszer. Ennek ellenére tudtam ezt a sztorit is élvezni, megáll a lábán.

Hoover: Verity - Mint női thriller: 90% érzelmes és sötét, sok mocskos részlettel és dupla csavarral a végén.

Szubjektíven: 85% lekötött, főleg a múlt sötét verziója. Szerettem nem szeretni a nőket benne.