Új éltet kezdő, szerelmes, másokon segítő.

Marnie nem akar mást, csak egy átlagos és boldog családi életet. Úgy véli, megtalálta hozzá az ideális férfit is. Az ünnepek alatt mennek haza, bemutatkozni a családnak. Ám Marnie szokás szerint hibát vét: a rokonságban egy szimpatikus embert talál, aki pont a család fekete báránya. Blix néni meg is mondja a lánynak, hogy nem illenek össze az unokaöccsével. Marnie rá hasonlít, nem az átlagemberekre. A lány ennek ellenére nem engedi el az álmát, és kierőszakolja az esküvőt akkor is, amikor a párja el sem akar menni a szertartásra. Két hétnél tovább nem is tart a frigy. A megtört Marnie a kamaszkori szerelmével vigasztalódik, és nem találja a helyét. Blix kínál új esélyt: végrendeletében a lányra hagyja a házát és vele a barátait, akik meglátják a lányban ugyanazt a pluszt, ami Blix része is volt. Marnie eleinte csak hamar el akarja adni a házat, de sok új esély nyílik itt. Visszatér az elvált férje, az alagsor lakója is érdekes férfi és igaz barátokra is lel.

Sorozatnyitány, ami meg is ijeszt. Már a kezdetet is unalmasnak találtam, bele sem akarok gondolni, merre tudja ezt tovább vinni a szerző. Biztosan megint jönne pár szomszéd, akiknek segíteni kell és a regény végére összejött pár életébe is lehet erőszakolt konfliktust írni. Mondjuk, a gyerekvállalás miatt…

De ez egyelőre ez a rész. Aminek az elején még történt valami – a családdal ismerkedés, a hamar széteső frigy és a költözés. Amíg megismertük a lány körül az új embereket, még le is kötött a sztori. Csak utána olyan, mintha minden megállna.

Marnie a saját életét leszámítva mindenkinek meg tudja mondani, mit kellene csinálnia, kivel kellene lennie. Pl. a szomszéd háziasszonynak már kapásból azzal jön, hogy meg kellene bocsátania a férjének és újrakezdeni, mert tökéletesen passzolnak. Ettől kezdve ezen a szálon ez ismétlődik – a szomszéd gyötrődik, Marnie meg ismételgeti neki, hogy mit kellene csinálnia. Jó szándék van benne, és segíteni akar, de komolyan az agyamra tud ezzel menni. Regényben is idegesített, az életben valószínűleg még jobban megakasztana egy ilyen mindent jobban tudó karakter. Pláne, ha még igaza is van.

De Marnie saját élete egy olyan katyvasz, amit utáltam megismerni. Három férfi van az életében, és egyszerűen rühelltem olvasni, milyen helyzetet teremt magának. Még jár a gimis barátjával, de azért összefekszik a volt férjével, a pincelakót legalább egy jó darabig csak barátként tartja… Az egyik legjobban utált karakterek számomra a csalók – most komolyan együtt kellene éreznem egy nővel, aki viszonyokba gabalyodik? Attól, hogy ő is rosszul érzi így magát, nem fogom megkedvelni. Tudja, hogy nem így kellene, mégis csinálja. Akkor én meg ellenszenvesnek találom és pont.

Kevés különben is a rendes konfliktus. Mindenki eléggé egy pályán mozog, és átlátható, hol kell kikötniük a történet végére. Még a leginkább az olvastatta magát, ahogy Marnie leszámol az illúziókkal és hamis álmokkal, és elkezdi a saját életét hozni. Azt tenni, ami boldoggá teszi, és nem azt, amiről úgy gondolja, hogy ezt várják tőle. Ez tanulságnak is jó, ez menti nekem leginkább a könyvet: arra bíztat, hogy úgy éljünk, ami nekünk megfelelő. Azzal nem leszünk boldogabbak és mások sem szeretnek jobban, ha kitalálunk egy képet és annak akarunk megfelelni.

A szöveg tipikus női regényes. Dominálnak az érzelmek, és ennek megfelelően érzelgős a szövege is. Követhető, egyszerű, könnyen befogadható. Egy kicsit több humort elbírt volna, de ez nem az a történet.

Összefoglalva, az üzenete miatt nem rühelltem teljesen, de nem szerettem a hősnőt, a szerelmi kiszámítható konfliktusokat és kevés volt a képesség miatti mágikus realizmus is.

Dawson: Szerelmi varázslás kezdőknek - Mint női: 60% lelkizős, női regény, amelyben a szerelem a fő kérdéskör. Emberbarát történet.

Szubjektíven: 40% nem szerettem meg a szereplőket, és a történetet is eléggé untam.