Fülszöveg: 

A kissé döcögős kezdetek és egy csomó baklövés után végre kezdem igazán megszeretni a párizsi életemet.

A kollégáim a Savoir ügynökségnél befogadtak, és a főnököm szinte már sosem vágja be az orrom előtt az ajtót. Amikor a környékemen sétálgatok, immár otthon érzem magam. És azóta, hogy a barátnőm, Mindy is beköltözött az aprócska cselédszobámba, még fantasztikusabb minden.

Igazából csak egyetlen kis bökkenő van. Egy Gabriel nevű bökkenő… akiről Camille sürgősen beszélni akar velem. Gabriel bevallotta volna neki, mi történt? Jaj, ne, bármit, csak azt ne!

Szerintem: 

Most aztán elemezzem ki, mi az érzelmi viszonyulásom ehhez az Emily nevű amerikai csajhoz. Valahogy egyszerre sikerül

mérgesnek lennem rá, mert sok döntését nem szeretem. Ugyanakkor meg sajnálni is tudom, mert mindezek mellett annyira naiv, átverhető kis naiva…

Talán az első rész kapcsán is feszegetettem, hogy van Emilyben a szomszéd lány feelingen túl valami kamaszlányos is. Most még erősebb ez az érzésem. Van benne döntésképtelenség, halogatás, agyament döntések és érzelmi zűrzavar. Nagyon kamaszosan a problémai nagyját – magánéletben –, magának okozza. Most komolyan, mégis, hogyan gondolkozik? Összejött Gabriellel és nagyon is egyértelmű, hogy ők a történet szerelmes párja. Gabriel próbálkozik is nála, és ez lenne az esélyük. Szakításban van Camille-lel, itt maradnak mindketten. Komolyan nem értem, miért csinálja magának a bajt Emily. Az egyenesen mindennek a teteje, amikor szinte kampányol Gabrielnél, hogy ők ketten nem működnének, neki ott van Camille. Emily hazudik magának is, másoknak is. Így aztán nyomorult Alfie-t is megsajnáltam, mert Emily egy hazugságra épít mindent kettejük között. Amikor hosszabbodik a párizsi tartózkodása, már rohanna is Gabrielhez, hogy mégis együtt kellene lenniük. Lesz is puffanás, amikor Camille-t ott találja, aki éppen beköltözik. Noha megígértette vele a lány, hogy egyikük se kavar többet a séffel. Végig le lehet vezetni, Emily döntései hogyan vezetnek arra a pontra. Ő csinálta magának. Camille rásegített kicsit, de ez Emily sara. Mert olyan… kamaszlányos és döntésképtelen.

Camille kapcsán is negatívabbak az érzelmeim. Az első részben ő van megírva a nagyon jó barátnőnek, szinte lelki társnak. Emily még mindig ezt akarja látni benne, de Mindy az, aki tényleg a jó barátnője és mellette van. Aki józan tanácsokat ad. Ha rá hallgatna, se lenne ez a zűrzavar. De, amit ki akartam belőle hozni: Camille messze nem egy jólelkű, kedves dáma és jó barátnő. Ebben a részben nagyon átveri Emily-t, aki nyomorult még gyanakodni se mer, noha minden jel előtte van és nem egyszer fel is merül benne, hogy Camille becsapja. De nem, egy jó barát nem tenne ilyet. Egy jó tényleg nem.

Vagyis, a magánélet most is inkább a negatív oldalra kerül nekem. A séma adott: valami mindig közbejön, hogy a kötet párja összejöjjön. 4 évadnál jár a sorozat. Még mindig nem nézem, de ezek után fogadnék, hogy mindig van abban is valami, ami Emily és Gabriel közé áll, mire összejönnének. Pedig mindig egymás körött keringenek, de valami sose jó. Olvasva 2 kötet van erről már.

A szakmai részt viszont még mindig élvezem. Ötletesek, humorosak és kreatívok tudnak lenni a kampányok. Akár a divatbemutató, a táskás ötlet, vagy a pezsgőbontás. Ott volt az a rész is, amin a legjobbat vihogtam: amikor Camille apja a karddal való pezsgőbontás harmadik körében lemetszi az ujját is, Camille meg beájul Emily mellett. Még mindig nagy arcok a bemutatott hírességek a maguk játszmáival. Színesek, ötletesek, szóval, ez a kötet legjobb része.

Azt sajnáltam, hogy a divatból vissza lett véve. Amennyire része volt eddig a világnak, ki mit visel, ez most teljesen kiveszett. A divatbemutatón van pár szett és az amerikai főnök érkezésekor jegyzi meg az érkező, hogy Emily milyen sikk. Ennyi. Ezzel elvesztettem egy olyan csajos részét a könyvnek, amit szerettem.

Viszont, maradt a nyelvében, ami zavar. Vagyis, az angol és francia fordítás nem egyezősége. Továbbra is sok a beékelt angol szó, de nincs megkülönböztetve, amikor angol vagy francia a csevej. Mert azt pl. kizártnak tartom, hogy Alfie, aki még Emilynél is sokkal rosszabbul beszéli a franciát, ezen a nyelven beszélne az amerikai Emilyvel és nem angolul. De teljesen ugyanaz a magyar fordításban, mint amikor Emily franciául beszél. Nem is tudnám megmondani, mikor melyik nyelv a kommunikált nyelv. Kivéve, amikor vannak az idegesítő angol beékelések.

Vagyis, lényeges változás nincs. A marketing és egy-egy humoros jelenet szerethető, a körítést is kifejezetten megszerettem. De a nyelv meg a szerelmi ügyek, azok zavarnak. Mondjam azt, legalább következetes ezekben a sorozat?