Fülszöveg:
Ez Little Maudly falucskája egy stressztől kiégett tanár számára. Lucy meg is találta a megfelelő festői házikót potom bérleti díjért. Cserébe csupán annyi a feladata, hogy néha ránéz Buntyra, a kilencvenhat éves, rendkívül harcias szomszédasszonyára…
Lucy azt tervezi, hogy csak pihen, és utánaolvas a híres Bletchley Park-i nőknek. És élvezi az életet west highland terrier kutyájával az oldalán.
A falu közössége azonban egészen másként gondolkodik. Lucy hirtelen belecsöppen egy hadjáratba, melynek célja, hogy a település ütött-kopott telefonfülkéjét önkéntes alapon működő könyvtárrá alakítsák.
A nő időközben összebarátkozik a lombháztervező Sammel, és magával ragadja a falusi élet bája. Az is kiderül, hogy a szomszédasszonyát különleges kapcsolat fűzi a telefonfülkéhez, amit évtizedeken át titokban tartott…
Szerintem:
Már megint egy ilyen női regény. Csak itt talán kicsit más az arány – avagy, két történet egyben, de most
a jelené a főszerep.
Egy női regény, amelyben a nagyon kifáradt, túlhajszolt Lucy-t ismerhetjük meg. Amikor már kórházba is kerül a kimerültségtől, hősnőnk belátja, hogy változtatnia kell. És innentől az ő története kb. egy Hallmark-film élménye. Vidéken egy házikót bérel, a kedvező árért bevállalva, hogy besegít és ránéz a szomszédban élő, kb. 90 éves nénire. A szembeszomszéd pedig egy dögös egyedülálló apa, akinek a kiskamasz lánya éppen az a korosztály, akikkel a nő jól kijön. Természetesen az első benyomás ijesztő: a szomszédot betörőnek nézi, az idős asszony meg elüldözné a kéretlen segítséget. Lucy viszont marad és szép lassan megismeri a kisvárost, lakókat és része lesz a történetüknek.
Ez viszi el a fő szálat, barátságokkal, telefonfülke-mentő gyűlésekkel és egy lassan kibontakozó szerelemmel. Erre kapcsolódik rá a múlt – avagy a szomszéd néni története, a II. világháború idejéből. Örültem is, hogy itt ez a kevesebb, mert olvasóként nagyon kiszámítható volt az egész. Adja magát, hogy miért nem a nagy szerelme lett a férje, és milyen titok miatt nem mondta el eddig a történetüket. Azt ugyan figyelemelterelésként Lucas bedobja, hogy a környező létesítményben a dolgozókat megeskették, hogy nem beszélnek a munkájukról, és az a korosztály meg is tartotta az esküt, évtizedekkel később is. De a néni történetében nem is a munka volt a lényeg. Hiába van a cselekményben titokzatoskodás, meglepően szimpla és semmilyen, hogy németeket megtévesztő rádióműsorokat vettek fel és sugároztak. A lényeg az marad, hogy a fiatal katonaszerelme milyen sorsra jutott és miért kellett hallgatni a család miatt. Mert született egy kisfiú…
A történet vonzerejét nem is annyira a konkrét cselekmény adja. Hanem a sok szerethető karaktere, a kisvárosi miliő. A klubok, a pletykafészkek, a kezdeményezéseik és ahogy a vidéki békét megélik. Mosolygós könyv, ami könnyen elsimítja a konfliktusokat, amik nem is nagyon vannak.
Pl. a szerelmi szálban is annyi van mindössze, hogy Lucy azt hiszi, a párja újrakezdené az exével, pedig a nőnek már új férje van és csak a lányával szeretne valamiféle kapcsolatot kialakítani. El is rendeződik minden, amikor egyszerűen csak elmesélik neki, hogy mi történt.
Némileg feszesebb tempót díjaztam volna, de a zsánerhez és a stílushoz ez passzolt is. Kis kitérők, hangulatok és a női szereplők között a lelki élet kibeszélése vagy Lucy lelkiállapotainak mélyebb tükrözése.
Női regényes, könnyen olvasható, egyszerű. Még a háborús mesék ellenére is lineáris, könnyed az egész.
Pihentető olvasmánynak teljesen jó. A kellemes a találó jelző rá, ha azért valódi meglepetést rejthetett is volna a múlt, vagy nem lett volna annyira kiszámítható amúgy a szereplők élete. Ha nem is unalmas, de nagyon szimpla a cselekmény.