Okirat nyomában járó, pápaválasztást befolyásoló, kutató.

Cotton életében pozitív változás, hogy sikeresen kibékült Cassiopeiával. A nő most a kastélyán dolgozik, amíg Malone elvállal egy feladatot a briteknek. Olaszországba utazik, hogy Churchill leveleit visszaszerezze, melyeket Mussolinivel váltott. Más is pályázik a levelekre, és ölni is hajlandóak érte. Hiszen olyan nyom lehet benne, ami a máltai lovagrend harmadik szent iratához vezet. Egy olyan okirathoz, amely életben tartotta a rendet, amivel pápákat lehetett zsarolni – nem véletlenül kutatta Napóleon és Mussolini is a helyét. Ráadásul közeleg a pápaválasztás, és egy ambiciózus bíboros ebben látja a megválasztása kulcsát. A Magellán is az ügyön van, Luke egy más szálon indul a nyomok után. Cotton segítségére is számítanak, aki nagyon hamar egy történelmi összeesküvés rejtélyeibe merül.

Mennyit kell elöljáróban tudni erről a sorozatról? Cotton Malone különleges terep ügynök volt, aki a visszavonulása után is mindenbe belekeveredik. Általában történelmi rejtélyek mögötti igazságokra bukkan, vagy sötét összeesküvésekre. A helyére az ügynökségnél Luke Daniels került, akivel alkalmadtán együtt is dolgozik. A magánéleti szálak folytatólagosak, de azok az adott rész élvezetéhez nélkülözhetőek. Persze, mindig jobb érteni az utalásokat, de a cselekményből nem veszít senki, ha nem tudja, hogy Malone fia, Gary igazából kinek a gyereke. (Mert van pl. egy ilyen utalás is benne, egy sorban, gyorsan haladva tovább.)

Eleinte nagyon szerettem ezt a sorozatot, egy könnyed Dan Brown pótlékként olvastam. Annál könnyedebb, nincsenek benne annyira döbbenetes fordulatok és történelmi összeesküvések. De tempós, szórakoztató, és jó témákat, rejtélyeket vetett fel. Aztán a nagy kultúrtörténeti rejtélyeket kipipálták, és több köteten keresztül olyan ügyek voltak, amelyek nagyon amerikaiak. Azokhoz nem tudtam közel érezni magam.

Most viszont a máltai lovagrend és a pápaság titkai kerülnek elő, és újfent remekül szórakoztam! Miközben egyre közelebb kerülünk az irathoz, sok-sok tényt és adatot megismerhetünk. Pápákról, a lovagrendről, de elméletek vannak arról is, hogy egyes uralkodók – Napóleon és Mussolini, pl. mivel tudtak nyomást gyakorolni a Vatikánra. Így kicsit átcsúszunk az összeesküvés elméletek térfelére, de ebben a regényben ez a mozgástér mindig is megvolt, és pluszt ad neki.

Így azért cseppet csalódás, hogy a nagy titok, amivel a pápákat oly sokan sakkban tartották, igazából teljesen logikus és érthető. Engem nem lepett meg az irat tartalma, ez volt a reális tartam és az egyház alapjainak hihető lerakása. Berry okosan már korábban ejt el olyan megjegyzéseket, amivel egy képzelt döbbenetet csökkenthet. Pl. a vallás mindig is eszköz volt. De ezt a rejtélyt nem éreztem annyira dogmának, hogy ezen ki kellene akadni. Igaz, én nem vagyok vallásos, katolikus meg kicsit sem, de engem nem lep meg, hogy az egyház is szervezetként épült ki, és nincsenek illúzióim a niceai zsinatról és a császári célokról sem. Nem is értem pontosan, milyen illúziókat kellett óvni. Hogy az Egyház nem egyenlő Isten akaratával? Hogy emberek működtetik, döntéseket hoznak? És ilyen a nagy titok?

A pápaválasztás körüli machinációk sokkal izgalmasabbak, és ott volt olyan fordulat is, amin meglepődtem. Luke és Cotton szálán ott van a machinátor aktív befolyásolása, ahogy halálba is küldene embereket. Közben a választást titkokkal és befolyásolással nyerné meg, így egy más csatatér is megjelenik a történetben. Ez jól állt neki.

Ahogy Luke és Cotton külön szála is. Tetszett, ahogy kétfelől jutnak el ugyanoda. Tetszett, hogy dupla a kaland, és Luke azért hitelesebb az akciókban, mint az ötvenes Malone.

Leszek annyira gonosz, hogy a végére Malone-t akciópapának minősítem, de a regényt nem bántom. Szórakoztató, és annyira örülök, hogy nem USA történelem volt benne!

Berry: Máltai csere - Mint kalandregény: 75% történelmi rejtély, sok akció két szálon vezetve, több fordulattal.

Szubjektíven: 80% végre megint egyetemes történelem! Izgalmas, informatív és Málta – jó!