Zombis, vonaton ragadt, túlélős.

Szogu munkamániás: a cégében vezető beosztásig jutott, de ennek a családja itta meg a levét. A neje elhagyta annak ellenére, hogy nem csalta, nem bántotta, csak dolgozott a családjukért. A kislányuk elhelyezése azonban még vitás kérdés. Szogu maga akarja nevelni, bár még arra az iskolai rendezvényre sem ér oda, ahol direkt neki énekelne a lánya. Ezt tetézi, hogy születésnapjára ugyanazt a játékot veszi meg az asszisztense a nevében, amit már korábban megkapott a gyerek. Születésnapjára csak annyit kér a csalódott gyerek, hogy látogassák meg az édesanyját Puszánba. Szogu belemegy, de már az állomásra tartva érzi, hogy valami nem stimmel. A telefonon egy fertőzésről kap hírt – mire feleszmélnek, már a vonaton is terjedni kezd a fertőzés. Akit egy fertőzött megharap, maga is át fog alakulni gyilkos szörnnyé. Szogu az életükért küzdve döbben rá, mi az igazán fontos az életében.

Ritka, de megesik, hogy egy ázsiai film kultikus és jelentős tud lenni. Most könnyen írom ezt, hiszen láttuk, az Élősködők mennyire tarolt az Oscaron. A Zombiexpressz is mozisiker lett, világszerte. Újat tudott hozni a zombis filmek zsánerébe, így folytatása is született, és regényként is kiadták.

Ad-e pluszt a könyv a filmhez képest? Pár szereplő történetét elmélyíti, és egy-egy indítékkal magyarázza, miért cselekednek úgy, ahogy. Kettőt szeretnék ilyen szempontból kiemelni. Az egyik a hajléktalan, aki majd a kislány megmentője lesz az átszállásnál. Megtudjuk, ki volt korábban, miért vesztette el a családját és az otthonát, hogyan került az utcára. A másik a vállalati főnök Jongszok figurája, akit úgy lehet könnyen megjegyezni, hogy ő okozza az összes tragédiát az emberek közt – azért a zombikért nem ő a felelős. Mentséget nem kap a tetteire, de azt megmutatják, honnan ered, hogy mindenkin átgázol.

Különben egy az egyben azt kapjuk, amit a filmben láthattunk. Ugyanolyanok a karakterek, ugyanazok az események történnek. Ahhoz lusta voltam, hogy a párbeszédeket összevessem a filmmel, de ha kicsit változtattak is, szinte szinkronpötyögés az, ami a könyvben van. Rá tudtam ismerni a beszélgetésekre, az események sorrendjére.

Ha elvonatkoztatok attól, amit a filmen láttam, akkor Szogu karaktere lesz az, aki a regényben kiemelkedik. Alapvetőn fekete-fehér karakterek vannak, egy-egy vonással jellemezve, és jónak vagy rossznak beállítva. Szogu a kivétel, aki nem szimpatikus apaként kezd. Olyan ember, aki még csak észre sem veszi, mivel és mennyire megbántja a szeretteit. Ő lett az egyetlen, aki fejlődő jellemet kapott a készítőktől. Az extrém helyzet belőle a legjobbat hozza ki, és ez egy folyamat. Benne is megvolt az önzés, ami Jongszok sajátja, de ő túllép majd rajta – jobb ember a végén, mint az elején volt.

A regény is mozgalmas, és benne vannak az akció elemek. Ahogy átkelnek a zombikkal teli kocsin. Ahogy a zombihordát kicselezve szállnak át egyik mozdonyról a másikra. A harcok, az önfeláldozó tettek. Izgalmas, feszült – de ebben azért alulmarad a filmhez képest. Nem tudja azt a félelmetes hatást elérni, mint a film zombijai. Nem ugyanaz elolvasni egy vonatnyi zombit a vasúti kocsiban ömleni, mint a filmen megnézni. Vagy, a sebesség. Bár a World War Z film sajátossága volt a gyors zombi, itt még messzebb elmennek. Filmen nagyon látványos volt, a regényben nem érezni a tempót és az erejüket.

Nincs túlírva sem, nem akartak változtatni a sikerrecepten. Ugyan meg lehet találni benne olyan témákat, mint a cégek gyilkos húzásai, a bűneik eltussolása és az értékeit vesztő sikerorientált emberiség rajza, alapvetően szórakoztató regény lett.

A Büszkeség és balítélet meg a zombik engem jobban elszórakoztat, de talán ez is jobban tetszett volna, ha nem látom előtte a filmet, ami azért látványban erősebb.

Park & Jon: Vonat Puszánba - Mint horror: 75% menekülős, feszült történet, jó emberi alakokkal, a filmet is visszaadja.

Szubjektíven: 65% azért a film látványos is volt. Ugyanaz írásban nincs meg, de a sztori ok.