Örökségért küzdő, párkapcsolatos, botrányos.

Nick és Rachel két éve házasok – Eleanor már alig várja, hogy nagymama legyen. Az, hogy Rachel apja nem csak gazdag, de menő politikus is, számára elfogadhatóvá tette a menyét. A pár agyára is megy az akcióival, amelyeknek az üzenete, hogy unokát akar. Még inkább felpörög, amikor Nick nagyanyja, az Öreg Hölgy haldoklik. A rokonok a helyszínre özönlenek, mindenki az örökségét várja. Eddie különösen belelendül a betegápolásba és gyászba, így akarja elérni, hogy az asszony Nick helyett rá hagyja a birtokát. Nick és Astrid érkeznek azért, hogy valóban elköszönjenek. A végrendelet azonban felkavarja az állóvizet: közösen öröklik a házat és a birtokot az asszony gyermekei és két unoka. Nick megmentené az örökséget, de a nénjei pénzt akarnak. A Bingek is akcióba lépnek, Astrid válni próbál, és Carlton szemet vet Nick egyik unokatestvérére. Ármánykodás indul!

Kellett aludnom rá egyet, hogy megtaláljam a regény előnyeit. Elsőre, a végére hiába szórakoztam jól, kifejezetten csalódásnak éreztem a zárlatot. Számomra a Kőgazdag ázsiaiak olyan strandkönyv, amin a gazdagok luxus körülményein és ármányain szörnyülködöm ámuldozva. A botrány kell belőle, az a poén!

Ehhez képest nagyon lassan indult be a történet. A teljes első fele mintha csak előkészítés lenne. Eddie és Eleanor ugyan alkotnak ekkor is, de sokkal kisebb mértékben és volumennel, mint amit ettől a sorozattól megszoktam. A cselekmény is ezt hozza, hiszen Ah Ma haldoklik, és az örökség biztosításának nem az a módja, hogy feltűnjenek és botrányba keveredjenek.

Már itt érezni, hogy mennyire varrja el a szerző a szálakat. Vegyük csak Astridot, aki megtalálta Charlie mellett a boldogságot, és már az ujján a jegygyűrű is, amit egyenesen a kritikus nagymama adott a férfinak, ezzel is kifejezve, hogy örül nekik és most el fogja fogadni őt a család, nem, mint első alkalommal.

De a nagymama meghal, és megindulhat újfent az őrület. Kwan rá is kapcsol kicsit, de már inkább kedvesebb szálakat hoz, vagy külsősök keverik a zűröket. Astrid és Charlie nem várt nehézséggel küszködnek – de az exek bosszúja nem olyan durva, amit pl. Colette tudott művelni a 2. részben. Kitty is alkot, de abban is nagy a gyerekesség, ahogy a mostohalánya ellen versenyez, igazából cél nélkül. Colette távolról van a cselekményben, és még így is ő a legnagyobb intrika. (Ami valahol szomorú.)

Az is mutatja, hogy más lett ez a történet, hogy legszívesebben arról olvastam, hogy Carlton hogyan talált magára, és tűnik fel az életében a Nő. Az elkényeztetett fiúból komoly üzletember lett, aki méltó párra talál Nick egyik gazdag unokatestvérében az angol ágról. Kicsit lánymesés, ahogy udvarol neki és alakul a kapcsolatuk, csak egyetlen zökkenővel – ahogy már említettem, Colette maradt Miss Intrika, hiába szerepel alig. Sikerül most is bekavarnia az exének.

Visszavett Kwan a luxus világának bemutatásával is. Igazából azoknak engedi meg a boldogságot, akik szerényen élve is boldogulnak, illetve a gazdagságukat nem pazarolva élik meg. Nick és Rachel, a komolyabb Carlton, Astrid, aki maga mögött hagyja majd az elit életét és talál valami mást, Araminta és a férje. Hiányoztak is a kis lábjegyzetek, a márkák és rettenetesen drága luxuscikkek bemutatásai.

Ami némileg kárpótol, hogy minden szál olyan befejezést kap, amit a szereplő megérdemelt. Nagy happy end, csúnya bűnhődés, mindenkinek a tettei szerint. A cél most a zárás volt, és ezt abszolválta Kevin Kwan.

Zárásul talán annyit, hogy ezt nem mondanám romantikus regénynek, ahogy a sorozat sem az. Van szerelmi szál, de ez sokkal inkább bulváros női olvasmány rejtett társadalomkritikával.

Kwan: Kőgazdagok problémái - Mint strandkönyv: 75% lazább kezdés után kezd felpörögni, minden szálat pozitívan elvarrni.

Szubjektíven: 70% az elején alig ismertem rá, több ármányt szerettem volna! Túl happy is.