Útkereső, szerelmes, családdal dűlőre jutó.

Hunor kiskora óta rajong a főzésért. Szívesen néz ilyen műsorokat, tökéletesíti a receptjeit, és eteti a családot és a barátokat. Az anyja azonban mindkét gyermekét diplomás, komoly felnőttként akarja látni, így hallani sem akar arról, hogy Hunor egyetem helyett főzni tanuljon. A fiú kénytelen megjátszani magát, titokban eljárni egy kifőzdébe dolgozni, és a bátyja barátnőjével valamit az érettségire is tanulni. A szerelmi életében szintén nagy kérdőjelek vannak: a bátyja legjobb barátja, Gergő nagyon régen tetszik neki. Nem csak jól néz ki, de melegszívű és rendes srác is. Azonban ő a lányokat kedveli. Amikor megcsillan a remény, hogy mégsem így van, és kölcsönösen tetszenek egymásnak, a bimbózó kapcsolatnak több akadályt is le kell győznie: Gergő Angliába készül átmenni dolgozni, és a fiú családja előtt is titkolni kényszerülnek, mi alakul közöttük.

Rács-Stefán Tibor könyveit nagyon tudom szeretni, de most megtaláltam azt az egyet, amibe kevésbé tudtam beleélni magam. Pedig, ebben is van sok jó dolog, valahogy mégsem éreztem a sajátomnak. De miért?

Azonnal felmerült bennem, hogy most csak meleg szerelmi szál van. A főszereplő, Hunor Gergőbe szerelmes, és az ő kapcsolati libikókájukat követhetjük végig. A bátyjának ugyan barátnője van, de az már egy stabil kapcsolat, és a báty a barátnővel nagyon csak mellékszereplők. Elolvasom az LMBTQ regényeket is, homoszexuális szerelmi szállal együtt is, csak kell mellé nekem egy hagyományos páros is. Talán a Túl szép-hez van ez a legközelebb, de ott is volt a főszereplőnek egy barátnője, akinek a barátjával és egy nem tervezett terhességgel voltak gondjai. Itt viszont csak Hunor és Gergő van – mivel erotikus jelenet is akad a könyvben, ez nekem hagyományos párkapcsolat nélkül nagyon kívül esett a komfortzónámon.

Ha már a Túl szép említésre került – vannak egyéb hasonlóságok is. Itt is egy duci, kevésbé vonzó srác szeret bele az álompasiba és nyeri el végül. Sportolói múltja van mindkét álomszerű srácnak, és a kapcsolatukban is vannak hasonló elemek. Nem annyira feltűnő, hogy olvasás közben zavart volna, de most felmerült bennem ez is.

Szokás szerint a szerző nagyon közel tudja hozni érzelmileg a főszereplőjét. A lelkét a papírra vetette, és mi gond nélkül bele tudunk olvasni, és bele tudjuk élni magunkat. Hihető, sodort előre, és megint nagyon szimpatikus alakok születtek meg. Nincsen negatív karakter, meglepően sok pozitív példát és embert sorakoztat fel a regény.

Ami leginkább elkapott engem a könyvben, és ami miatt olvastam – mert a szerelmi szála inkább távolabb lökött – Hunor küzdelme, hogy azzal foglalkozhasson, ami a szenvedélye. Szerintem is nagyon erős az a szemlélet nálunk, hogy diploma kell, mert azzal könnyebben lehet boldogulni az életben. Hunor tudja, mit akar, jó is benne és megvan az útja. Nem is értem, miért olyan nehéz ezt elfogadni. Igazán ez a jó példa a könyvben, hogy a diploma nem egyenlő a boldogsággal. Azt kell megtalálni, amit szívesen csinál az ember, és azt, ahol abból meg lehet élni.

De sok helyen jó szúrások vannak a magyar társadalom felé. A munkaerőpiactól kezdve az emberek beszűkült látásmódjáig sok mindenre ráutal, amiért a nyugati országok fejlettebbek nálunk. A roma helyzet kezelésétől kezdve az előítéleteken át sok minden a lapokon van. Volt egy sora, ami nagyon az agyamba égett. Nyugaton demokráciában élnek, mi itt disztópiában.

Talán azt hiányoltam még, hogy Rácz-Stefán jó sok popkulturális utalással szokott dolgozni. Most be kellett érnem a Riverdale utalásokkal, amely sorozatért nem vagyok oda.

Zsánerében korrekt regény, de nekem nagyon kellett volna egy fiú – lány páros is bele.

Rácz-Stefán: Pokolba a jópasikkal! - Mint New Adult: 75% érzelmi oldalról megfogott, fiatal felnőtteket érintő kérdéseket boncol.

Szubjektíven: 60% a szakmai szál lekötött, a szerelmi viszont nem. Nem kötött le igazán.