Űrlényes, háborús, időhurkos.
Kirija Keidzsi nem hős akart lenni, de sok választása nem volt. Az űrlények, akiket a gitai néven emlegetnek, a Földre érkeztek és át akarják venni az uralmat az emberiség kiirtásával. Nincs kegyelem. Keidzsi is bevonult, és próbálja túlélni a háborút. Az egyik első csatájában meghal, miután nekitámadt egy másként kinézi gitainak. Majd álomnak hiszi az egészet, hiszen reggel ébred az ágyában. Csak mintha minden megtörtént már volna egyszer. Amikor a csatában meghal, újra újraindul a napja. A fiú rádöbben, hogy egy időhurokban ragadt. Próbálja másképpen tölteni a napot, de nem sikerül megtörnie a ciklust. Elmenekülni sem tud. Így dönt, ellesi a japánok megsegítésére érkezett legnagyobb amerikai harcis, Rita Vrataski, a Valkűr trükkjeit. Rita pedig fog tudni olyat mondani neki, amitől az egész háborút más színben kezdi el látni…
A címből és a borítóból úgy sejtem, sokaknak be fog ugrani a 2014-es amerikai film, amiben Tom Cruise és Emily Blunt keveredtek időhurokba és harcoltak az ufók ellen. Ehhez képest meglepő lehet a fülszöveg… hol is van Tom karaktere? Ne is keressétek, nincs! Ugyan az alapot megtartották, vagyis egy újonc kerül bele az időhurokba, és válik nagy harcossá, miközben szövetségre lép a Valkűrrel, de az nem egy fiatal japán, ahogy Rita karakterét is öregítették. Azért durva lett volna, ha tényleg leforgatják két 17-18 éves kamasszal…
Nagyon nem is mennék bele a film és a regény összehasonlításába, mert más a kettő. A történeten is változtattak, a karaktereken is, csak az alapokat tartották meg a regényből. Mindkettő jó, csak másképpen.
A holnap határa, mint regény: egy gyors és tömör akció sci-fi. A történet nem kapott kitérőket, gyorsan végigvisz minket egy hurok történetén, miközben a belekeveredett két ember múltját is megmutatja annyira, hogy értsük, miért olyan emberek, amilyenek. A lényeg azonban a hurokban történtek, a háború és az adó levadászása.
Maga a szöveg is tömör. Ahogy a cselekményben nem engedett meg magának a szerző kitérőket, visszaemlékezéseket, mellékszálakat – tulajdonképpen mellékszereplőket is alig használ –, a szöveg is végletekig le van nyesve. Itt nincsenek hosszú leírások, érzékletes lelki vagy fizikai bemutatások. Csak ami feltétlen szükséges. Gyors is a regény, a szöveg tempója, hamar végig lehet olvasni.
Ez azonban nem ment az érthetőség rovására. Abszolút elfogadható, és elképzelhető, hogyan működnek a hurkok. Nagyon fizikába meg nem kell belemenni, mert hőseink sem tudósok, akik a hurkokat tanulmányozzák, hanem katonák, akik azt tanulták meg, hogyan használják és jussanak el vele a győzelemig.
A kötetben nincsen szerelmi szál sem, és nem igényli a cselekmény. Egyszer van valami nagyon halvány utalás arra, hogy a hurok magányában a két fiatal hogyan kerülhetne egymáshoz közelebb, de van egy olyan gyanúm, hogy ez csak azért kellett, hogy a regény végi tragédia még nagyobbat üssön.
Nem mesélem el, miben más a regény, mint a film vége – de jócskán más. Ettől lesz a könyv már szinte eposzi hősi mese, amiben a hősnek magányos harcosként kell az utat járnia, és másokat megmentenie, míg a film egy amerikai blockbuster, aminek a végével nem akarták megkeseríteni az emberek szájízét.
Ha már hangulatok: itt nincsen humor! Nem is depresszív, de elég komor darab, amiben a főszereplők ilyen-olyan módon szenvedésre vannak ítélve. Ez nem egy vicces akció.
A lényeg tehát: egy jó ötletet visz végig a szerző, komoran és akció jelenetekkel tarkítva, de az amerikai film szórakoztató világmentését és humorát ne keresse benne senki!
Szakurazaka: A holnap határa - Mint sci-fi: 70% akciódús, izgalmas történet, ami kellően töményen lett megírva is.
Szubjektíven: 75% bírom az alapötletét, a pörgését, a végére a szereplőkkel is megbékéltem.