Megtévesztő, kísérletes, pszichológiai.

Nem vagyunk tisztában azzal, mennyire másképpen látjuk és értelmezzük a világot. Pedig a helyzet az, hogy az agyunk mindegyikünknek szűri a valóságot, amit feldolgozunk. Vakfoltokat hagy meg, kiegészíti a meglevő ismeretek alapján a kapott információkat, sémákat használ. Az emberiség hajnalán kialakult reakcióink is már hátráltatnak minket: ott a stressz arra szolgált, hogy beindítsa a fuss vagy harcolj reflexet. A mai korban azonban már mások a kihívások, csak éppen a testünk még mindig úgy reagál, mintha egy oroszlán bukkanna fel ránk szemet vetve, nem egy prezentációt próbálunk megtartani. Ehhez hozzájárul, hogy az emberi viselkedéshez nagyban hozzájárulnak a környezeti hatások és a körülöttünk levők viselkedése.

Az egyik kedvenc tudományom a pszichológia. Lenyűgözőnek találom, hogy igyekszünk megérteni, mi zajlik a fejünkben, mit és miért teszünk, vagy éppen hogyan lehet olyan drótokkal rángatni az embereket, amelyek létéről a legtöbben nem is tudnak.

Albert Moukheiber arra törekszik, hogy többet megmutasson abból, mi zajlik le a fejünkben. Hogyan értelmezünk dolgokat, ha azzal nem is vagyunk tisztában. Egyaránt használ pszichológiai kísérleteket, tudományos és inkább anatómiai jellegű eredményeket, hogy elmagyarázza nekünk, hogyan működik az agyunk és a viselkedésünk.

A kötet egyik erőssége, hogy tudományos alapokon nyugszik, de nem tudományosan van megírva. Magyarázó, azzal a céllal, hogy minden olvasó megértse és be tudja fogadni a megállapításokat. Ehhez használ illusztrációkat, példákat és hétköznapi magyarázatokat. Közben rengeteg az utalás is, így aki egy-egy témába jobban bele akar mélyedni, innen kap alapokat, mit kezdjen el keresni a továbbiakban.

A kötet úgy van szerkesztve, hogy egyik téma vigyen át a másik6a. A fejezetek össze vannak kötve, és így húznak előre. Ha ismeretterjesztő könyv6en van függő vég, itt valami ilyesmit láthatunk. Olvasó6arát megoldás, nekem tetszett, ösztönöz menni a következő fejezet6e. Talán 1-2 alkalommal fordul elő, hogy a szöveg6en még előré66 utal, akkor megadja, hogy késő66 mikor fogja az említett témát alaposa66an kifejteni.

Az agyműködéstől kezdve a viselkedésre ható külső elemekig sok mindennel foglalkozik a szerző. Annyira sok mindent érint, hogy azzal kicsit zavarban is vagyok, hogy minden információt megjegyezzek, noha olvasáskor fontosnak éreztem, hiszen az agyam így csap be, és ha ismered ezeket, jobban tudod szűrni, hogy mit fogsz fel, hogyan viselkedsz.

Talán csak a kötet végére tippek nem tetszett annyira. Azt már szinte belemagyarázásnak érzem. Mit tegyek, hogy kikerüljem az érzékelési csapdákat? Ha még kétszer-háromszor elolvasom a kötetet, több mindent megjegyzek belőle, akkor már tudom, milyen torzításokra kell odafigyelnem a magam és mások részéről is.

Mert az egyik legizgalmasabb rész szerint az volt a kötetben, amikor arról volt szó, hogy tudat alatt hogyan bökdösnek minket, hogy tegyünk meg valamit. Valamint a kontextus szerepe az életünkben. Sok jó példa van rá, a reklámoktól kezdve a szervadományozáson át egészen Trump twittjeinek elemzéséig.

Leginkább arról mesélnék még, hogy milyen megállapításokat és kísérleteteket ismertet a szerző, de inkább meghagyom a felfedezés örömét az olvasóknak.

Végül: az egyik bekezdésben a b-k helyett 6-okat írtam. Feltűnt, vagy az agyad becsapott? Ha fel is tűnt, attól még értetted a szöveget, nem igaz?

Moukheiber: Az elme trükkjei - Mint ismeretterjesztő: 85% közérthető nyelven, sok példával és grafikával adja át a témát.

Szubjektíven: 70% érdekes könyv volt, de tömény is. Lehetetlen mindent megjegyezni.