Gyűlölet kultúra elől menekülő, átnevelő, gyűlöletet örökítő.

Victoria egy texasi kisváros szeretett lelkészének egyetlen gyermeke. Helyes lány, jó tanuló, akiért az iskola legmenőbb srácai törik magukat – részben a lány apja miatt is. Victoria nem veszi észre, mi van körötte. Az apja nem egy sima lelkész, hanem a Klu Klux Klán helyi vezetője, aki annyira karizmatikus, hogy rengeteg a követője. A lány csak a mázzal szembesül: a jótékonykodással, a lelkesítő beszédekkel, a szabályokkal, melyek szerint mindig is élte az életét. Az anyja annak idején más értékeket igyekezett átadni a lánynak, de túl korán meghalt, mielőtt Victoria igazán megértett volna mindent. Amikor egy szomszéd községben agyonlőnek egy kisfiút, amikor a barátja nehezen viseli, hogy a lány nem ugrik minden szavára, Victoria szeme elkezd rányílni a valóságra. Menekülnie kell, de tudja, hogy nem fogják könnyen elengedni.

Ok, a borítóból már sejthettem volna, hogy mi vár ebben a kötetben. Az a csuklyás alak nem véletlenül van rajta, de valamiért nem kapcsoltam össze a Klánnak. Ahogy elindult a történet, nem is értettem, hogy Victoria anyja miért kezdi el egyre többször megkérdőjelezni a férjét, aki láthatóan a közösség oszlopa.

Nem is kicsit lepett meg, ahogy bejött a Klán vonal. Más sötét titkokat vártam, de ebben is bőven van lehetőség. Mostanság a népszerű témák közt van ez is, hiszen a rasszizmus egyik melegágya a KKK, amit napjainkra sem sikerült kiirtani.

A történet azért lehetett volna érdekes, mert egy olyan fiatal lány szemszögén keresztül látjuk az eseményeket, aki benne van a történések sűrűjében, mégsem tudott semmit, és most jön az eszmélés pillanata. De ahhoz is hosszabb út vezet, mert nem is akarja meglátni, ami a szeme előtt folyik. Elég drasztikus történések kellenek, hogy már ne áltassa tovább magát, elfogadja az igazságot és változtasson.

Izgalmas lehetett volna, ha a szerző meg tudta volna fogni, hogy a fiatalok miért kötnek ki ilyen szervezetekben, és hogy mossák át az agyukat. Csak itt ez nem történt meg. Vannak, akik itt is a hatalomra mennek. Nekik mindegy hol, csak uralkodhassanak. Vannak, akiket az anyagi kényszer köt ide. Van, aki hívő. Pont ez érdekelt volna – mitől lesz valaki ilyen hívő? Erre nem kaptam választ.

Nagyon hiányoztak a drámai súlyok. Tragikus eseményből nincs hiány, a regénybeli KKK bőszen öldököl, még fehéreket is, ha azok valamiért az útjukba kerültek. De nincs ezeknek súlya, nincs bennük fájdalom és dráma. Nem lehet megdöbbenni, nem fájt, pedig szimpatikus karaktert is kapnak el.

Victoria nincs jól megírva. Ki van hangsúlyozva, milyen értelmes és kedves lány. Okos – de hogy lehetne az, ha annyira naiv és vak? Amíg konkrétan nem viszik oda egy tetemhez, nem fogja fel, miben él, pedig nem titkolóztak előtte, ő nem akarta látni, mi folyik körötte. Bosszantott, ahogy folyamatosan ki van emelve a lány, ahhoz képest meg annyira átverhető és vaksi, naiv, hogy az agyamra ment vele.

Maga a kötet stílusa sem jött be. Nagyon mesterkéltnek éreztem, ne él a szöveg. Mű.

Vagyis, a téma izgalmas lehetett volna, de nincs benne igazi fájdalom vagy erő. A hősnő inkább bosszantott, mint szimpátiát váltott ki. Ehhez jönnek hozzá a logikátlan fordulatok és történések. Amin a klán elbukik, ahogy Victoria lelép – egyik sem hihető.

Ez most nagyon nem tetszett, és nem csak azért, mert meglepett a téma.

Pete Polgár: A lelkész lánya - Mint kortárs: 35% a téma fontos, van benne ötlet is, de a kivitel mese is, súlytalan is.

Szubjektíven: 25% nem szimpatizáltam a szereplőkkel, és nagyon hiányzott a tartam.