Fülszöveg: 

Ahogy minden évben, most is elérkezett a Fantasztikus Nyuszifutam ideje. Ilyenkor a világ minden tájáról Párizsba érkeznek a nyuszik, hogy részt vegyenek a Luxembourg parkban megrendezett akadályversenyen. A népszerű eseménynek köszönhetően a Doromboló Cukiban is rengeteg a vendég. Amikor Berlioz észreveszi, hogy a tehetséges, de félszeg Angelique kilóg a csapatból, igyekszik őt biztatni, de testvérei, Marie és Toulouse nem nézik ezt jó szemmel. Tovább nehezíti a helyzetet egy új versenyző, Hiphopper feltűnése, aki elég furcsán értelmezi a szabályokat…
Vajon sikerül elérni, hogy tisztességes legyen a verseny? A titkos kávézó mindenesetre továbbra is nyitva áll minden vendég előtt!

Szerintem: 

Talán eddig ez a rész volt a leggyengébb a

sorozatban. Mese, nagyon az. De ennyire még nem találtam zavarónak egyiknek sem az üzenetét. Ebben egyszerűen nem tetszik, amit elvek kapcsán beletettek a mesébe.

A cselekmény különben egyszerű: a nyusziknak minden évben van egy nagy akadályversenyük. Az eddigi favorit már nem indul, mert kiderült, hogy csalt a versenyeken. (Tiszta Lance Armstrong, csak nyúlban. Csak ő nem a doppingot falta, hanem föld alatti alagutakon rövidítette az akadályokat. ) Most egy Angelique nevű nyúllány tűnik a legesélyesebbnek, csak éppen a sportközösség nem fogadja be. Nagyképűnek tartják és sérelmezik, hogy nem járt futóiskolába, nem futók sarja, simán csak szeret futni és versenyezni. Berlioz megtanítaná szocializálódni, támogatná, míg a nyulak Angelique ellen egy másik új versenyző, Hiphopper mögé sorolnak be.

Mi irritált annyira? A cicák plusz díjat ajánlanak fel a nyertesnek, mondhatni szponzorok lesznek. Gazdasági céljuk, hogy minél több nyulat becsábítsanak az étkezdéjükbe. Mondjuk, még mindig nem tudom, mi a pénzük, de valami csak van. Most volt arra célzás, hogy kedvezményesen szereznek be magvakat. Cserekereskedelem? Tényleg nem tudom, minek húzom fel ezen magam. Mese. Hagyjuk is. Vissza a fő téma. Az étteremhez tartozók olyan helyzetbe kerülnek, hogy semlegesnek kell lenniük. Ehhez képest Berlioz olyan szinten Angelique mellé áll, amit különben nem tehetne meg. Éppen csak edzeni nem kezd el vele. Mert az még belefér, hogy kedves vele, tippeket ad neki a viselkedésével kapcsolatban. De szponzorként nem lehetne kedvence. Nem mintha a másik cicák jobbak lennének: okoskodni tudnak, aztán beállnak Hiphopper rajongói mögé.

Valajhogy az egész nem áll össze. Mert nem derülne ki az igazság és megint csak csalás lenne, ha a cica nem nyomozna, nem kotnyeleskedne. De elvben nem lenne neki szabad. Ha valakinek drukkolni akar, barátkozni – tegye. De akkor ne találja ki, hogy adjanak a nyertesnek nyereményt, mert reméli, hogy azt a saját kedvence nyeri! Az olyan… számító?

Pedig a külcsín cuki. A nyuszik, a tiszteletükre nyúlfüleket fonó madarak, az egésznek a tavaszi, friss hangulata.
Kár, hogy nekem azon jár folyamatosan az agyam, hogy mi nem stimmel. Pl. ez egy titkos nyúlverseny. Ehhez képest úgy kezelik, mint a Tour de France-ot. Rajongói klubok vannak, más állatok is drukkolnak és figyelnek, ez messze nem az a titkos verseny, aminek lefestik.
Ezt tudom irigyelni a 3 éves keresztlányomtól – ő csak élvezi a mesét, meg izgul, hogy Angelique gyorsabb lesz-e mindenkinél. Nekem meg azon kattog az agyam, mégis, milyen elmebeteg nyúl ásna az alagút alá alagutat, ami kulccsal van zárva?

Viszont, élmény lapozgatni a kötetet. Szinte minden oldalpárra jut egy kisebb-nagyobb illusztráció, ami abszolút a mese minőségét hozza. Szép. Aranyos. Akármelyik állatfaj. A nyuszik, cicák, madarak…

A szöveg is cuki, még a nevekben is látok fantáziát. Hiphopper, ezt még mindig emlegetem.

Gyerekkönyvnek remek, én meg igyekszem megtanulni kikapcsolni az agyam. Egyelőre nem ment, majd talán a 4. kötetre?