Családi rejtély nyomába eredő, szerelős, űrlények elől menekülő.

Ellen Ripley megígérte a kislányának, hogy a 11. születésnapjára hazatér a küldetésből, és ezzel a munkával annyi pénzt keres, hogy nem kell többet elmennie, és részeges volt férjétől is végleg megszabadulnak. Az űrhajója azonban eltűnt, és Amanda 11. születésnapjára nem érkezett vissza az anyja. A kislány úgy nőtt fel, hogy tudni akarta, mi történt az anyjával. Úgy nőtt fel, hogy neki kellett a felnőttnek lennie, mert a nevelőapja egy állást sem tudott megtartani, mindent elivott. A tehetséges lányt 16 évesen az iskolából is kivette, így papírok nélkül a technikai zseni lány még egy rendes szerelői állást sem kaphatott meg. A Weyland-Yutani segített volna, de belőlük meg a lány nem kért. Már felnőtt nő, amikor előkerül az anyja hajójának fekete doboza. Amanda pedig elindul érte, a cég megbízásából. Az űrállomáson azonban káosz fogadja: egy rejtélyes űrlény elkezdte levadászni az embereket, és Amandában felmerül, egy ilyen lény lehetett az anyja hajójának is a végzete.

Lehet játékból is jó regényt írni. Meg lehet nézni, hogy a Witcher mivé nőtte ki magát. Az már nem is csak egy regény- és játéksorozat, hanem egy egész franchise épült köré. A regényeknek pedig semmi játék íze nem lett.

Az Alien – Izoláció is játék alapú, de sajnos nem tud olyan eredményeket felmutatni, mint a fentebb emlegetett sorozat. Ugyan ígéretes új kezdetet ad az univerzumnak, de mint regény, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

Ha az alapozást nézem, azzal még elégedett voltam. Érdeklődve Amanda élettörténetét, ahogy a sok nehezíti tényező hatására milyen helyzetben él most, és hogyan keresi még mindig az igazságot. Ahogy a nevelőapja folyamatosan tönkretette az esélyeit – az nagyon durva, ahogy az iskolából kivette és a lánynak kellett eltartania a részeges, sérült férfit.

Szimpatikus hősnőt kaptunk, akinek megvan a maga képessége: Amanda technikai zseni. Ösztönösen ért a gépekhez és bármit megszerel. Lélekben erős, bátor fiatal nő, aki nem ijed meg az árnyékától. Önállósodott, amint erre lehetősége lett.

Ám sajnos ő az egyetlen karakter, akit jobban megismerünk és meg lehetett kedvelni. A mellette levő többi szereplő annyira árnyékalak, hogy még az emlékeiből megjelenő anyja is élénkebb szereplő, mint bárki más a bázison. Úgy meg elég nehéz azért drukkolni, hogy ne egye meg őket az alien, hogy a nevük mellé nem társul arc vagy egy történet. Úgy is éreztem, hogy Amandát leszámítva mindenki alien csemege.

Ha már az alien. Az ugyan benne van, hogy mennyire félelmetes vadászok és szörnyetegek, de mégsem lettek ijesztőek. Talán, mert Amanda sem ijed meg, kezdettől felveszi a harcot, és nagyon hamar küldetéstudata alakul ki: küzd, hogy ezek a lények elpusztuljanak és mellette meg akarja találni az anyját. A kevés jelenetük is steril, nem volt horror érzet – noha van egy pár ember, akiknek a kivégzése helyet kapott a kötetben.

Ami viszont megvolt, és már szinte elvárás az Alien regényekbe: a Weyland-Yutani sok tekintetben nagyobb szörnyeteg, mint a xenomorf lények. Itt is az emberi életek érnek nekik a legkevesebbet, a lényeket akarják és a bevételt, amit a hadi iparban jelentene, ha ilyen lényekből lenne seregük. Korrupt, hatalmas és legyőzhetetlen – simán el tudom képzelni a folytatást, ahol Amanda és a cég egymásnak feszülnek.

Majd kiderül, folytatás lesz-e, elvileg a történetbe simán belefér. Azért remélem, ha valóban kap folytatást, nem lesz a nagy része olyan ízű, mintha x-boksz játék előtt ülnék.

DeCandido: Alien – Izoláció - Mint sci-fi: 55% egyes részei nagyon játékízűek, az alapozás (Amanda) jobban sikerült.

Szubjektíven: 50% a hősnőt és a Weyland-Yutani szemétségeit bírtam, az akciót nem.