Háborús, túlélős, viszonyos, evős.

Rosa egyszerű életet élt, amibe nem várt vendégként érkezett meg a szerelem. A nő férjhez ment egy mérnökhöz, úgy tűnt, rendben lesz az élete. Ám a hitleri Németország háborúba kezdett, és a férje bevonult. Rosa nem maradhatott egyedül Berlinbe, leköltözött vidékre a férfi szüleihez. Éheztek, gyötrődtek, várták haza a férfit. Mivel Hitler egy menedéke a közelben volt, a helyi asszonyok közöl párat berendeltek munkára – Rosa is a kiválasztottak között volt. Kóstolót csináltak belőlük: a konyha minden fogását meg kellett kóstolniuk, mielőtt az a Führer elé kerülne. Kezdetben rettegtek, de aztán megszokták a körülményeket. A közös sors közös titkokat szült, és a nők lassan megismerték egymást és a titkaikat. Mert a háborút túl kellett élni valahogy – volt, aki a béresével kezdett viszont, más a származását rejtegette, Rosa pedig a vonzalmát egy SS tiszt felé.

Középkorinak tűnik ez a szakma, ha lehet annak nevezni. Kóstoló, hogy ne az uralkodó haljon meg, ha esetleg egyesek mérgezni próbálnának. De hogy Hitler is kóstolókat tartott a XX. században, Nyugat-Európában. Van benne valami abszurd.

A regény egy pontján az asszonyok meg is jegyzik, hogy felesleges biztonsági óvintézkedésnek tűnik a kóstolás, hiszen olyan komoly biztonsági előírások voltak, hogy lehetetlennek tűnt bármit is belecsempészni az ételekbe. Egy ponton túl már nem is jelentett stresszt a kóstolás, annyira veszélytelen volt igazából ez a része a dolognak.

(Egy olyan incidens volt, amikor felmerült a mérgezés gyanúja, de arról is kiderült, hogy nem emberi szándék, hanem a természet tette nehezebbé az egyik összetevő emésztését.)

Mégis, a regénynek az első fele, amikor erről van szó, és a környékbéliek életéről, az tudott jobban lekötni. Milyen volt a hátországban élők mindennapi világa, milyen volt Hitler közelében élni, mégis fényévekre tőle, még ha neki is dolgoztak az emberek. Az olasz írónő érzésekkel közelít, és nem is igazán abba megy mélyen bele, hogy konkrétan miket csináltak – a kóstolásról nagyon nem is lehetne olyan sokat írni -, hanem az érzelmi hátteret építi.

A nők közül 4-5 van kiemelve, és az ő mindennapi harcaikat mutatja be, bár Rosa szemszögéből, akinek Berlinből érkezettként az sem megy egyszerűen, hogy beilleszkedjen a vidéki asszonyok közé. Sajnos, a nők kiemelése annyi, hogy mennyire rettegnek, mennyire magányosak, mennyire egyedül érzik magukat – és hogyan keresnek pótlékokat.

Rosa is házasságtörő lesz, és el lehet érte ítélni, de pontosan meg van ragadva, hogy ez a viszony nem érzelmi alapon működött nála. Albertnél nem szerelmet keresett, hanem azt akarta érezni, hogy él. A szex volt ennek az egyik módja, és mivel a férje a fronton volt…

A többi nő között akad rosszabb is. Az egyik asszony a férje távollétében a földeken besegítő alig 16 éves kamasszal kezd viszonyba – a fiú közelebb van korban a nő gyerekeihez, mint az asszonyhoz. A Lolita-vonal mindig kiakaszt, itt is. Egyszerűen rühellek ilyenről olvasni, itt sem szerettem, hogy ez kapja a fókuszt, nem a többiek történetei.

Mert van itt egy fiatal lányt, akit megerőszakol egy katona, akit a barátjának hitt. Van itt egy zsidó nő, aki hónapokig sikeresen rejtőzködött. Sokkal érdekesebb és izgalmasabb történetek vannak, mint Rosa és az SS tiszt, vagy a béressel történő románc, mégis azokat kell olvasni.

Regényszerűen van megírva, könnyen befogadható és érthető a szöveg. Tanulságot nem húznék le belőle, bár a vége alapján elmondható, hogy a bűn mindig utolér és fizetni kell.

A nézőpont érdekes, de a szerelmi szálak nekem elrontották az élvezhetőségét.

Postorino: A Farkas asztalánál - Mint történelmi: 65% háborús regény, de másként. Egy speciális munka, és akik végezték.

Szubjektíven: 55% az eleje lekötött, érdekes volt Rosa feladata, de a magánélet nem kötött le.