Nyári versenyes, kamaszos, hibákat jóvá tevő.

Miután a Szirtes megnyerte az Iskolák Országos Versenyét, minden diák jelentkezett a következő évi megmérettetésre. Az igazgató gondban is van, milyen csapatot indítson. A döntése aztán mindenkit meglep, a tanári kartól kezdve a diákokon át a kiválasztott tanulókig. Olyan négy 11. osztályos mehet, akiknek rossz a híre és tartanak tőlük. A zűrös Rajmund, a verekedős Dominik, a ribanc Vivi és a tánccsapatból kidobott, piás botrányba keveredett Sára. Az Öngyilkos osztag, ahogy még magukat is látják. Az iskola legkeményebb tanárának kíséretében indulnak a Hortobágyra, és maguk sem tudják, mit várjanak ettől az egésztől. A versenytársak tartanak tőlük, a saját iskolatársaik látatlanba is pocskondiázzák őket és a teljesítményük. Ám egyikül története sem olyan egyszerű, és egymásban olyan barátokra találnak, akikkel talán még az sem lehetetlen, hogy nyerjenek és másként lássák őket.

Amit gyorsan le kell szögezni – ez egy másik IOV. Nem véletlen, hogy Leiner Laura az első fejezetekben elhatárolja magát a korábban történtekről: egyetlen korábbi szereplőt sem hoz vissza, és még egy magyarázó rész is van, hogy miért nincsenek jelen. Ez egy új történet, új kalandokkal és szereplőkkel, csak a verseny lesz ismerős és az igazgató, aki megint hozza a formáját. Még azt is megengedte magának a szerző, hogy szembe menjen a várható fanyalgással: az első jobb volt, szerethetőbb karakterekkel, stb. Talán kicsit túlírtnak éreztem ezt a részt, de ténylegesen erőteljes lett az elhatárolás.

Ahogy korábban, most is egy komoly téma kerül kivesézésre. Most nem a gyász, hanem az iskolai zaklatások és a kiközösítések. Azt szerettem is, hogy Leiner Laura nem olyan hősöket hozott, akik önhibájukon kívül lettek páriák. Vivi mögött valóban ott van egy vad nyár, Sára is benne volt abban az italos esetben. De tanultak belőle, a jelen énjük már nem az, aki azokat a dolgokat elkövette. A pletykát és a kirekesztőket ez azonban nem érdekli – elindult a folyamat, és már ott tart, hogy ők az aktuális céltáblák. Nincs bocsánat. Jól látszik a folyamat, és ez szinte szemnyitóként működik. Ha átgondoljuk, hogy működik, talán lesz bennünk annyi, hogy ha az életben találkozunk ilyen esettel, nem állunk be tudatlanul sárdobálónak. Mert lehet változni, vezekelni és bocsánatot nyerni.

A cím is szépen hozza, mi az, ami itt történhet. A kivetettek még egy esélyt kapnak, és megmutathatják, hogy lehet bennük bízni. Megváltoztak.

A verseny most is tartalmas, és ötletes feladatok vannak benne. Megvolt a verseny hangulat, izgultan a szereplőkért, noha tudom, hogy ez is trilógia, vagyis nem fog a piros csapat kipotyogni már az első, de a második részben sem. A feszültség és az ötletek azonban megvannak, és szórakoztató a könyv.

Mert humorból most sincs hiány. Azt már említettem, az igazgató mennyire hozza a formáját. A netes jelenlétei megint végig mosolygósak, és az új tanárnak, Tahinak is megvannak a nagy pillanatai. Ahogy valósággal katonai kiképzőt játszik… De a srácokkal is történnek jópofa dolgok, és vannak aranyköpéses beszólások is bőven.

A kommentek is részben humorforrások, de ezt már soknak éreztem. Túl sok komment van, bár értem, hogy ezzel szemlélteti a szerző, hogyan kezd a diákok vélekedése megváltozni a Szirtes Öngyilkos osztagáról.

Természetesen megint van szerelmi szál, és nagyon szerethetőek a főszereplők. Tipikus Leiner karakterek és cselekményvezetés, de ezt szeretem. Most is szerettem. Folytatás?

Leiner: Bízz bennem – Mint ifjúsági: 90% szerethető karakterek, sok humor és egy komolyabb téma kielemzése.

Szubjektíven: 95% bár az iskolai hozzászólásokat sokaltam, szerettem a sztorit, a szereplőket.