Boszorkányos, küldetéses, testvéres, szerelmes.

Helena és Jeremy fix páros, akik nagyon szeretik egymást. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lennének konfliktusok a kapcsolatukban. Egy Látó és egy Boszorkány szerelme sokak szemében bűnös, és közéjük állnának. Helena vágyik a szabadságra, amit Jeremy mellett nem talál meg. Egy új fiú, Gregory mellett viszont új dolgokat fedez fel – Jeremy kicsit féltékeny, bár nem szerelmi okból. Tudja, hogy más van a két boszorkány között. Greg színt is vall: Helena az elveszett húga, akit szeretne hazavinni, és ő is azok közé tartozik, akik szerint a boszorkányok és a látók nem férnek el egy légtérben. Helena a testvérével tart, és így van ideje átgondolni, ki és mi fontos neki az életben. Az egyik Jeremy, akivel feladatuk van: békét teremteni. Ez azonban nem egyszerű, és olyan áldozatokat követel, melyre még nincsenek felkészülve.

Papp Dóra ifjúsági regényei, amelyekben nincsen misztikus szál, jól sikerültek és szeretem őket. A YA fantasy sorozatát írta meg előbb, és utólag is örülök, hogy én a Tükörlelkekkel találkoztam először és nem Helenával. Az első rész sem volt a szívem csücske, de ez a második az alacsony elvárásaim lécét is leverte.

Mivel sorozat, a kötelező kör. Kell az előismeret? Igen. Ugyan abban lényegében annyi volt, hogy Jeremy és Helena összejöttek, de abban van a világ alapja, a testvérek bemutatása. Lehet érteni a cselekményt önállóan is, de sokkal érthetőbb és jobban illeszkedik, ha sorozatként kezeljük – hiszen az – és haladunk sorban a kötetekkel.

A regényben két fő konfliktust találunk, és egyik sem tetszett. Kezdjük azzal, ami a fárasztóbb. A szerelmi szál. Miközben nem akar igazán konfliktust Jeremy és Helena között, mégis szétszedi őket, így egy se veled, se nélküled alaphelyzet jön létre, amiben mindenki szenved és jobb szó híján nyavalyognak, szenvelegnek. Ez mindig is fárasztott, itt is leharcolta az idegeim. Akkor sem lett jobb, amikor megint tombolt a boldogság, mert az meg unalmas. Ők simán imádják egymást, és ez egy mesebeli kapcsolatnak tűnik, nincs benne realitás. Ifjúsági fantasy történetekből ismerős végzetes nagy szerelem, aminek nem lehet útját állni. Se hétköznapok, csak mindig a nagy extázis és szerelem.

Gregory és Jennifer kapcsán több lehetett volna, de Papp Dóra ott valami mást talált ki. Kell egy tragédia is, és Greg lett ennek az alanya. Sajnos, ami a fiúval történik, annak a cselekményben nincs értelme. Most komolyan, hiábavaló halál? Utálom, amikor feleslegesen meghal egy karakter, akit nagy nehezen megkedveltem, aki sokat fejlődött és valami jobbnak a küszöbén állt. Most nagyon úgy érzem, hogy ez csak azért kellett, hogy valamin szomorkodhassanak a szereplők. Nem díjaztam. (Az értelmetlen halálok is mindig kiborítanak, most a Supernatural vége miatt pláne ki vagyok ezekre akadva.)

A másik konfliktus a nagy világmentés – Helena és Jeremy a megjósolt nagy pár, akinek békét kell hoznia a fajok között. Ok, a jóslat ennyi, de nincs benne semmi hogyan és nagyon irritáló volt, ahogy a szereplők sem tudnak ezzel mit kezdeni. Így értelmesen nem haladunk sehova, csak Greg végzetéhez, amit már fentebb említettem. Így meg olyan hiábavaló a cselekmény, hogy nincs út a szereplők előtt, amin haladhatnának.

A cselekmény alakulása annyira lefoglalta a figyelmem, és bosszantott, hogy mást különösebben nem figyeltem. A szereplők nem szerettem meg jobban, a szöveg nem ragadott meg, csak kiakadtam, hogy miért így alakulnak az események és hova tartunk. Nem tetszett.

Papp: Szabadesés – Mint YA fantasy: 45% új konfliktust, harcot hoz be, de érezhetően nem tud mit kezdeni vele.

Szubjektíven: 30% van hiábavaló halál, fájdalmas szerelmes nyüglődés, súlytalan konfliktus.