Fülszöveg: 

Két év telt el azóta, hogy Helena és Jeremy találkoztak, s az őseik közötti viszály dacára úgy döntöttek, egymás mellett maradnak. Ez a döntés pedig megpecsételi a sorsukat: egy olyan háborúba csöppenek, ahol mindkét fél a halálukat akarja. Ám ellenségeiknek azzal is számolniuk kell, hogy a szerelmesek egyre erősebbek. Akadnak rokonok, újdonsült barátok, Boszorkányok és Gyógyítók egyaránt, akik melléjük állnak. A Bírák számára minden nap új kihívást jelent az öt gyertya bűvös fénykörében, ahol bekapcsolódnak az egyre véresebb háborúba, amit, úgy tűnik, nem csak Boszorkányok és Gyógyítók vívnak. Amíg fajtársaik sorsát kell a vállukra venniük, és az egyensúlyért harcolniuk, a kapcsolatuk is próbára tétetik…
Túléli-e a háborút ez a szerelem? Önmaga tud-e maradni Helena, ha még a saját ereje is megrémíti? Mire készül Kendra, Helena rettegett ellensége, és vajon mit rejtenek a titokzatos sumér jóslat utolsó sorai? Kiderül Dora Craiban boszorkányos meséjének befejező részéből.

Szerintem: 

Amennyire szerettem Dóra mai, valós tinik és fiatalok között játszódó regényeit, annyira

nem tudok mit kezdene a Helena-trilógiával, és annak zárásával. Annyira szerettem volna valami jót találni benne, de egyszerűen nem szeretem ezt a regényt.

Kezdjük azzal, hogy még mindig zavar Greg halála. Az értelmetlen halál regényben mindig kiakaszt, és az övé az volt a második részben. A kötet első felében meg ez a seb folyton fel van tépve. Helena is gyászolja a bátyját, gyakran eszébe jut, álmodik vele és mire továbblendülnék a témán, biztos előkerül megint, hogy zavarjon. A feloldása meg kifejezetten irritált: amikor Helena megkapja a szél erejét is, úgy éli meg, mintha a bátyja lenne folyton mellette. Hát, szerintem nagyon nem ugyanaz a kettő.

A másik, hogy ebben elvileg két nagy csoport csap össze. A Boszorkányok és a Gyógyítók továbbra is gyilkolják egymást, és a Jeremy – Helena páros megkezdi a hadjáratát, hogy összebékítse őket. A Tündér is mozgolódik, hogy leszámoljon a Természet ellenségeivel. Mindenkire döntő hatású dolgok ezek, a cselekményben meg elvesznek. Még mindig nem értem, a páros 'kössünk békét' mozgalma mégis hogyan terjed, és hogy válik egyre erőteljesebbé. Pár jelenetet leszámítva úgy tűnik, mintha nem is igazán foglalkoznának a feladatukkal.

Mert az erőteljes vonal az ifjúsági – még akkor is, ha már 20-21 évesek a szereplők, családot alapítanak és lehetne New Adult is, de a viselkedésük, ahogy elkezdik az életük építeni, nekem még közelebb áll az ifjúsági kategóriához.
Pláne, hogy sok visszatérő elem benne, hogy milyen szerelmesek, mennyire megvan köztük a kémia fizikailag is, és milyen jó párost alkotnak érzelmi téren is. Túl nyálas, túl mesés, hogy igazán komolyan vehető legyen.

Plusz, az ifjúsági vonalat erősíti az is, hogy a cselekménynél simán fontosabbnak érzem, hogy Helena érzelmileg éppen hogyan érzi magát. A bűntudata, a nagy szerelme, a gyásza. Leginkább az van ebben a kötetben, hogy Helena hogyan érzi magát, és miképpen változik az érzelmi állapota.

Nekem kevés a cselekmény. Túl érzelmes. Túl klisés, hogy Helena a legerősebb boszorkány, és neki kell mindent megmentenie. Vannak benne olyan részek, amelyek annyira nem érződnek valósnak, hogy a hajam égnek állt tőle. Ilyen pl. Helena és a szülei találkozása. El nem hiszem, hogy miután meghalt a fiúk, de előkerül a kisgyermekként elveszett lányuk, nem rohannak az egyetlen megmaradt gyerekük megismerésére, hanem úgy csinálnak, mintha nem történt volna semmi.

A stílusában helyenként már visszaköszön a későbbiek olvasmányos volta, de azért ez még nincs olyan, mint a Tükörlelkek. Erőltetettebb. De ezt részben a cselekménynek is felrovom, mert ez az urban fantasy keret nehezen működik, és nem az igazi az elnevezések sem benne. Pl. a Gyógyítók. A három testvérből egy, a legidősebb gyógyító ténylegesen, a kisebbek más képességgel bírnak. Akkor miért Gyógyítók a csoportnevük?

Azért nem bánom, hogy ha már sorozat, elolvastam a végét is. Próbálom azzal is mentegetni, hogy akkor pár éve nagyon mentek ezek az ifjúsági urban fantasy románcok. De Papp Dóra akkor is sokkal jobb a reális, és nem fantasy történeteivel.