Katonás, fejlődő, életutas.

Tamás gyerekkora nem volt könnyű – fiatal fiúként jelentkezett Egerbe katonának, mielőtt nagyobb bajba sodorta volna magát. Nőcsábász, nagydumás, vérbeli katona lett belőle, aki szerette a választott életformáját. Egy balhé miatt kellett elvállalnia egy küldetést, mely másnak nem kellett: az amerikaiak összekötője lett Afganisztánban, és egyszer magukkal vitték egy kiküldetésre. Csapdába sétáltak, fogságba estek. Tamásnak szerencséje volt – a Delta Force még időben érkezett és kiszabadították. Ezzel új célt talált magának: ő is egyike akart lenni a Delta tagoknak. Kiköltözött Amerikába, az ottani seregbe helyezkedett el, és összejött egy Kim nevű lánnyal. Mikor a nő többet akart volna, és még teherbe is esett, a kapcsolatnak vége lett, de a kislányával tartotta a kapcsolatot. Miközben továbbra is a munkája volt az első, lassan egyre több minden kötötte haza is.

Elsőnek érdemes a címen kicsit elmerengeni. Az ördögi körök tudjuk, milyenek. Belekerülsz, soha nincs vége, és egyre mélyebbre rántanak. Tamás az erőszak ördögi körében él, tulajdonképpen az egyik csatából megy a másikba és a magánéletét is így élte. Ugyanakkor a misztikus értelemben is igaz a regényre az Ördögi kör. A fogság idején Tamás előtt megjelenik a Sátán, és ezt később ugyan csak hallucinációnak hiszi, a végére már más hangot üt meg a regény, és ahogy akkor az életébe lépett az ördög, kiderül, hogy a megváltó is jelen volt benne. Mintha Tamás élete is egy játszma lenne ördög és angyal között, és az ember tettei döntik el, hogy megtörik-e az ördögi kör, vagy jön a kárhozat.

Nagyon furcsának is találtam egy ilyen típusú, katonás akcióregényben ilyen direkt a vallási szálat. Nem lett tőle urban fantasy, de eléggé felhúztam a szemöldököm, amikor a végén az egyik mellékszereplőről azt sejtették, hogy ő meg Krisztus. Amúgy sem voltam oda a történetért, de ez még lejjebb húzta egy kicsit.

A cselekmény mozgalmas, de egyben vázlatos is. Semmibe nem megyünk bele részletesen, átrohanunk éveken és meghatározó eseményeken. Mintha egy gyors diavetítés lenne egy életről, ahol egy-egy képkockán ki van emelve a lényeg, de mire tényleg ráfigyelünk és néznénk a részleteket, már ugrottunk is tovább. Unalmasnak így nem lehet nevezni, mozgalmas, de élvezhetőnek nem találtam. Mintha csak egy cselekményvázlatot láttam volna, amit még bővíteni kellene.

Bár a történet kortárs, nem egyszer eszembe jutottak róla Rejtő Jenő légió történetei is. Ugyanolyan sűrű, összenyomott a cselekménye – még a közeg is hasonló, ha azért egészen más a mai sereg és a légió. De a katonai légkör, a hivatástudat, a különféle osztagok és a különféle sorsú emberek testvérisége közös.

Tamás elvileg fejlődő hős, de az ő személyes történetén is ugyanolyan gyorsan rohanunk végig, mint a katonai, akciós részeken. Érzékelhető, hogy mi történt, de nem megtapasztaljuk a dolgokat, hanem a szerző kimondja, hogy ez meg az miképpen hatott a férfira, hogyan lett más ember. A mellékszereplők meg csak árnyalakok Tamás mellett, a legtöbben nem is szerepelnek annyit, hogy érdemes legyen megjegyezni a nevüket.

Személyes kínom, hogy a durva nyelvezet is zavart. Azt ugyan tudtam értékelni, hogy Tamás emberileg jobbá válásával a beszéde is finomodik, de ez egy durva, férfias regény nyelvében is, bár nem szeretem a férfi regény kifejezést – ez azért az.

Nagyon nem az én könyvem volt, de el tudom képzelni, hogy férfi olvasóknak jobban fekszik.

Fayer: Ördögi kör - Mint akció: 40% durva nyelvezet, a cselekményen végigrohan és furcsa misztikus szál.

Szubjektíven: 25% el tudom hinni, hogy a katonai életről hiteles, de nem mozgatott meg.