Eltűnt műkincset kereső, modern kalandoros.

Nem egy olyan műkincs van, melyeket a történelem viharában szem elől tévesztettünk. Arthur Brand már hírnevet szerzett a műkincspiacon azzal, hogy ilyen elveszett mesterműveket talál meg. Egyre ismertebb ember, dokumentumfilmbe is szerepelt már. Az érdeklődését egy pletyka kelti fel: a Harmadik Birodalom művészete egyszerre egzotikum és történelmi ereklye is. A fekete piacon nagyon keresettek a nácik monumentális alkotásai. Ezek közé tartoznak a hatalmas lószobrok is, melyek Berlinben, a Kancellária előtt álltak, melyeket Hitler végig nézhetett, miközben tervezte és vezényelte a világháborút. A hivatalos verzió szerint a bombázáskor ezek elpusztultak, de most feltűnnek a fekete piacon. A férfi társaival nyomozni kezd: lehetséges, hogy valóban elvitték a városból őket, és nem lettek a bombázás áldozatai? Kinél vannak, hol voltak eddig, hogyan lehetne őket visszaszerezni? Módszeresen nekiáll a kérdések megválaszolására, és a műkincsek visszaszerzésére.

Nagyon hamar zavarba hozott ez a regény. Tudom, ne legyenek előzetes várakozásaim, akkor ez a helyzet nem áll elő. De voltak, így jártam. Valami olyasmit vártam, mint egy Indiana Jones történet, vagy a George Clooney film, mely a háború alatt műkincseket mentő katonai osztag történetét mesélte el. A lényeg, hogy olyan történelmi regényt vártam, ami nem napjainkban játszódik.

Ehhez képest ez egy nagyon mai történet. Egy olyan főhőssel, aki ma kerít elő elveszett műalkotásokat. Brand a jelenben nyomozza le a szobrokat, és szerzi őket vissza. Most kell alkudnia, átvernie a fekete piac szereplőit. Ehhez sok mindent bevet, még új személyiségeket is hoznak létre szükség esetén, mint kívánatos vevő. (Konkrétan itt Jockey Ewing mintájára egy olajmágnás figurát találnak ki. Azért elképesztő, mi mindent el nem hitetni még komoly bűnözőkkel is…) A nyomozásban is végig segíti őket a modern technika, ez sokkal nehezebb ügy lett volna, ha nincsenek a modern film- és fényképező gépek, vagy a kutatáshoz a számítógép és a hozzá tartozó adatbázisok.

Izgalmas így is, logikusan haladunk előre a megoldásig. Másként kalandos, mint egy hagyományos kalandregény, de az. Itt akár még pluszként, egyedi ízként is lehet értékelni, hogy ez korszakunk egy története.

Ezzel visszakanyarodok oda, ahonnan indultam. Miért is zavarba ejtő a Hitler lovai? Mert a történet alatt nem tudtam eldönteni, hogy egy hihető modern kalandregényt olvasok, vagy ez egy megtörtént eset, amit a szerző annyira regényesen meg tudott írni, hogy akár fikció is lehetne. A választ a könyv végén kaptam meg – neten direkt nem kerestem rá előbb. Ott vannak a fotók, a tárgyi bizonyítékok – ez bizony valós eset, amit nagyon korrekt regényként írt meg a története hőse.

Történelmi regénynek is olvasható, ugyanis a cselekmény közben rengeteg adatot és anekdotát is megismerhetünk a Harmadik Birodalomról, annak vezetőiről, a művészetükről és a nácik műalkotás beszerző tevékenységéről is. Színesíti ez is a cselekményt, vannak benne új sztorik, és összeköti a múltat a jelennel leszármazottakkal, titkos szervezetekkel. Döbbenetes is, hogy milyen dolgok történnek a szemünk előtt, mégis rejtve, akár ma is.

Alapvetően egy érdekes nyomozás és átverás története, de helyenként a humorát is nagyon tudtam szeretni. Nem Ewing vevő az egyetlen olyan húzás, amin vigyorogtam.

Nagyon mást vártam, de összességében jó szórakozás volt azzal is, amit kaptam.

Brand: Hitler lovai - Mint kalandregény: 70% plusz ízt ad neki, hogy saját élmények alapján írt, kalandos történet.

Szubjektíven: 70% bár mást vártam, a nyomozás izgalma húzott előre és jók az anekdoták.