Hercegnővel barátkozó, nemesi életet élő, házastársi gondokkal megbirkózó.

Lady Anne Glenconner egy nemes lánya volt, aki egy másik nemes felesége lett – olyan rang birtokosa, akinek ez lehetővé tette, hogy II. Erzsébet kíséretében lehetett a koronázásán, és Margit hercegnő felkérte udvarhölgyének is. A társasági, udvari siker azonban nem leplezheti el, hogy az asszony magánéletében bőven akadtak viharok is. A férje szórakozott jellem volt, hirtelen haraggal és minimális késztetéssel sem a hűségre. A nőnek meg kellett szokni, hogy mindig vannak barátnők és anyagi biztonságban sem lehet sosem, mert a férjének bármikor támadhat egy olyan ötlete, hogy megvegyen egy trópusi, lepusztult szigetet, ahol üdülő paradicsomot akar létrehozni. Imádott gyermekei sorsa sem alakult fényesen: volt, akinek a HIV-vírussal kellett mérkőznie, másnak egy életen át küzdelmet jelentett a heroin függőség. Anne mégis megtanulta, hogy előre nézzen és kitartson.

2020-ban meglepően sok könyv jött ki, amely az angol királyi családdal, II. Erzsébettel foglalkozik közvetetten vagy közvetlenül. Nekem is bekerült a könyvtáramba pár, majd mesélek II. Erzsébet életrajzáról és a kutyájának szentelt regényről is valamikor. Glenconner kötete is a sorba illik.

Az udvarhölgy azonban némileg más inspirációra született. The Crown, a Netflix sorozat. Glenconner is be lett vonva a 3. évad előtt, hiszen a karaktere bekerült a sorozatba – a negyedik évadot néztem legutóbb, abban is benne volt a férjével és a szigetükkel az alakja. A színésznőkkel beszélgetett a saját és Margit hercegnő alakjáról, ami megadta a lökést, hátha az emberek érdeklődnének az ő története iránt is.

Ami számomra meglepő volt, hogy azt vártam, a királyi udvarról tudunk meg sokkal többet. Akár az etikettről, az udvari szokásokról vagy éppen a királyi család tagjairól, titkos ügyeiről, akár botrányairól is. Ehhez képest Glenconner elsősorban a saját életéről mesél, és nagyon-nagyon visszafogott a királyi családdal kapcsolatban. Nincs benne bulváros anyag, és egyetlen családtagot szerepeltet csak többet, és róla is nagy szeretettel, tisztelettel emlékezik: Margit hercegnőről, aki a szemében nagyon jó barát és emberi lény volt a rangja ellenére is.

Ok, azért akad benne olyasmi, amit bulvárosnak tudok minősíteni, de az a saját házasságára és életére vonatkozik. A férjének voltak nagyon durva húzásai, el sem tudom dönteni, melyik a leginkább tabut döntögető.

Regényszerűen, érdekesen van elmesélve a történet, így annak ellenére, hogy életrajz, regényként is könnyen fogyasztható és megvan a maga szórakoztató faktorja. Kellemes, mesélős a stílusa, amiben azért már érezni, hogy visszatekintés. Olyan dolgok, amelyek egykor nagyon fájhattak vagy nagy örömet okozhattak, már fakult az erejük és nem szenvedéllyel, emlékezve beszél róluk.

Érdekes lehet azért is, mert társadalmilag vannak benne olyasmik, amelyek az angol nemességre jellemzőek, és nagyon mások, mint az átlag ember életében. A szokás, hogy nevelik az úri gyerekeket: dadákkal, minimális kapcsolattal még az anyjukkal is. Ahogy a házasságban mennyire fontos a látszat: lehet, hogy a férj minden nap más nőt szed fel, vagy éppen mindkét fél szeretőt tart és alig bír a másikra nézni, mégis együtt maradnak és kifelé tartják a látszatot. Nem az számít, boldog-e egy kapcsolatban, hanem a mutatott kép.

Van egy fotó melléklete is a kötetnek, azt szintén érdeklődve lapozgattam.

Nem a The Crown kiegészítő kötete, saját jogon érdekes olvasmány.

Glenconner: Az udvarhölgy - Mint életrajz: 75% finom stílusú, a témájára koncentráló, gondosan összerakott élettörténet.

Szubjektíven: 70% meglepett, hogy mennyire keveset mesél a királyi családról, de lekötött.