Tudóst kimenekítő, halálos küldetést vállaló, veszteségekkel birkózó.

Az atombomba lesz a fegyver, mely eldönti, ki nyeri meg a második világháborút. Texasban egyre folynak a kísérletek, de már látják, kell egy szakértő a gázokhoz. A világon ketten vannak, akik a kellő tudás birtokában vannak: az egyik a németeknek dolgozik, a másik zsidó származású és a tudását nem értékelve Auschwitzba zárták a családjával. Kidolgoznak egy merész tervet, hogy kimenekítsék a fizikust. A lehetetlen küldetést a Lengyelországból kijutott, talpraesett zsidó fiatalemberre bízzák, Nathanre. Ő vállalja, mert máig bűntudata van, hogy a családja egyetlen túlélője lett, a gettóban a németek végeztek a családjával. 48 órája van bejutni, megtalálni a tudóst és kivinni. Nem is sejti, hogy Alfred sem ült a babérjain: felmérte a túlélési esélyeit, és az eredményeit nem akarta az életével veszni hagyni. Egy tehetséges fiút, egy másik rabot kezd el tanítani a képletekre, miközben a sakkbajnok fiú élete is veszélybe kerül egy féltékeny náci miatt.

Egy ideig hiányolnunk kellett magyarul Andrew Gross történeteit, de szerencsére most érkezett egy újabb regénye, és hozza is azt a minőséget, amiért annak idején felfigyeltem az író köteteire. Izgalmas, fordulatos thrillereket ír, amelyek elejétől a végéig lekötnek.

Itt már az is érdekes, hogyan merít a történelemből, és miképpen változtatja meg a valóban megtörtént eseteket, hogy azokból egy szórakoztató regény legyen. Ezt különben egy utószóban el is meséli: hogy a regény története mennyire kitalált, de mi volt az ihletője. Hogy valóban volt egy szövetséges tiszt, aki beszökött az auschwitzi táborba, és kijutva elmesélte a tapasztalatait a világnak. Hogy milyen hajsza volt az atombomba létrehozásáért – ha valójában nem is létezett Alfred Mendl, akit itt menteni próbálnak.

A cselekménye és a karakterei miatt is nagyon lehetett szeretni ezt a történetet. Fordulatos, és izgalmas események sorozata. Még olyan csavar is akadt benne, ami valóban meglepő. Ezek némelyike nagyon mese habbal – Nathan pl. kit talál meg a táborban a fizikuson és tanítványán kívül, de egy szórakoztató regénybe működik és sodor előre, ha azért néha csóváltam is a fejem. Van benne hősiesség, nagy önfeláldozások, és semmi sem történik véletlenül. Nem véletlen, hogy Alfred tanítványa pont sakkozó. Nem véletlenül olvashatjuk el többször is, Nathan mennyire szenved attól, hogy a szülei és a húga odavesztek. Egyesek sorsát lehetett előre érezni, másokat nagyon tudtam sajnálni, miközben a maga módján mégis pozitív véget érnek az események. Sírva mosolygós befejezés?

Nagyon működik a keret is. Egy idős férfi meséli el a lányának az élete végén a történetet, amit eddig soha nem mondott el. A háborút, Auschwitzot, és ezt az eszméletlen kalandot, amit most olvashatunk mi is. De ki ez a túlélő? Alapvetően három olyan karakter szerepel, aki lehet. És a végéig várni kell, hogy kiderüljön, ő melyik, ki élte túl és ki veszett oda abban a pokolban és hogyan.

Talán a karakterek beállítása fekete-fehér, de azon belül vannak árnyalatok. Még egy olyan karaktert is kapunk, aki határmezsgyén mozog. A származása, a családja köti az egyik oldalhoz, sokáig semmit sem téve a látott rossz ellen, de a végén ő is kiáll és hőssé nemesedik. Nathan, Alfred, Leo (a sakkbajnok) meg nagyon szerethetőek és tele vannak jó tulajdonságokkal, nem egy kiemelkedővel is.

Ugyanolyan jól működik a tábori élet, mint a kémakció előkészítése és lebonyolítása.

Így tovább, Andrew Gross, remélem, olvashatunk még tőle magyarul mást is!

Gross: Egy kém Auschwitzban – Mint thriller: 95% fordulatos és változatos, az eredeti történeteket kalanddá formáló mű.

Szubjektíven: 90% megfogott a keret, több szereplőt nagyon megkedveltem, izgultam értük.