Világmentő, misztikus, képességes, előző életes.

Az emberiségnek új otthont kellett keresnie, és a világűrben pár bolygón telepedtek le, melyeket az egykori kontinensekről neveztek el. A legtöbben normális, mindennapi életet élnek. Vannak azonban, akiknek ennél több jut: olyan képességek birtokában vannak, melyek többé és veszélyesebbé teszik őket, ezért vadásznak is rájuk. Auróra a nénje halála után fedezi fel, hogy neki is képességei vannak. Amit leír, valósággá lesz. Különleges és ritka képesség, amire még igazán rá sem ébred, már menekülnie kell. Egy egykori katona karjaiba zuhan bele, aki életben akarja őt tartani és elviszi a Névtelenekhez. Hamar kiderül, hogy Auróra a megjósolt lány, aki megváltoztathatja a világ menetét, és bosszút állhat a névtelenek legyilkolt, tönkretett életeiért. Csak életben kell maradnia, míg összeszedi korábbi élete emlékeit és erejét, míg vadásznak rájuk.

Sorozatnyitó és egyben bemutatkozó kötet. Nálam pont határvonalra esett: van benne ötlet, de meg még nem győzött. Minden téren azt éreztem benne, hogy van még hova fejlődni. De az jó jel, hogy látok esélyt arra, hogy minden jobbá tud lenni. Mivel a terv egy sorozat, trilógia, van még esély a fejlődésre.

A cselekmény ismétli magát, az egésznek a dinamikája megegyezik. Elmennek egy bolygóra, Auróra megszerzi az emléket, üldözik őket és mennek a következő bolygóra. Közben Auróra és Lloyd között is egyre nagyobb kérdőjelek feszülnek. Mik is ők egymásnak?

A jelen története, amiben a legnagyobb problémáim voltak. Egyrészt az, hogy ismétlődő a cselekmény. Nem izgultam, nem éreztem igazi veszélyt, már szinte videójáték érzetet keltett, ahogy egyik bolygóról mentek a másikra, egyik küldetést teljesítették a másik után.

Az előző életek történeteiben is nagyon sok a hasonló pont. Mindig a szerelem miatt eljön az a pont, ahogy Auróra karaktere megtörik és pusztítóvá alakul. A változás csak abban van, hogy a törés előtt jutott-e neki egy kis boldogság, vagy gyorsan vége lett mindennek. Némelyike még romantikus történetnek is elmegy: egy mágikus Pocahontas mese, de pl. az ókori egyiptomi színbe simán bele tudtam látni A múmia szerelmi tragédiáját: a szolga beleszeret a nőbe, akit csak a fáraó érinthet, aztán mindenki megfizet ezért a szerelemért.

Egy azért volt, ami meglepett. A kortárs sztoriban jó kis tabutémát kaptunk a kiskorú megrontásával – azt még szinte viccesnek is éreztem.

Az is, miért nem esik le senkinek, miért nem mondják ki, hogy ahogy Auróra azoknak a nőknek a reinkarnációja, Lloyd meg a szerelméé? Megegyezik a kinézete, és a szemén túl is vannak egybeesések. Az indiános történetben ki is mondja, ha állati alakja is lenne, az a medve lenne. Mi Lloyd állati fele? Igen, a medve. Érdekes is, ahogy a jelenben alakul a kapcsolatuk. Nem igazán szerelmi szál, de nem is csak barátság.

A jelenből hiányoltam a sci-fit. Ha már a jövőben játszódik, és bolygók között mászkálnak, miért nincs benne semmi futurisztikus? Mintha simán napjainkban játszódna, és valóban csak földrészek, nem bolygók között repkednének.

A társadalom is olyan szimpla. Sokkal több mindent ki lehetne ebből még hozni. A névteleneknek hatalma van, erősek – és mindenki simán elbújik, meglapul, senkinek nem jut eszébe visszavágni? Az X-Men sokkal összetettebb tud lenni az emberek és mutánsok viszonyával. (Nevezik magukat itt is mutánsnak.) Nagyon kellene nekik egy Magneto.

Összességében, most várok. Ez nem volt az igazi, talán a folytatás jobb lesz.

Turner: Névtelenek – Mint fantasy: 45% ötlet van benne, de egyben sok klisé is. Kiforratlan. A jövő se látványos.

Szubjektíven: 40% zavart, hogy egyszerű dolgok nem esnek le a szereplőknek. A vége se ok.