Kalandos, kaszinót megszerző, életben maradásért csaló.

Alicia Star a következő pár hétre pihenésre van kényszerítve. Egy szanatóriumban kellene feküdnie, és hozzászoknia, hogy a link a fejébe került és pihenni hagyni az agyát. Szó szerint. Ám a lány nem az a típus, aki nyugton tud maradni. Gondol egyet, és megszökik, meg sem áll Kanadáig. Csak pár palimadarat akar befűzni és gyakorolni rajtuk, de sokkal veszélyesebb ügybe keveredik. Mire észbe kap, már egy maffiafőnök gépén repked, ami a mocsárba zuhan, és a túlélésért fut a kaszinótulajdonos, talán nem is annyira rossz fiúval, míg bérgyilkosok vannak a nyomukban. A lánynak jól fog jönni minden, amit a szüleitől és más barátoktól elsajátított: bátorsággal, hazugsággal, rögtönzéssel elkezdi kivágni magát minden helyzetből, remélhetőleg még azelőtt, hogy az anyja keresni kezdené.

Mennyi előzetes ismeretre van szükség? Fontos kérdésnek érzem, mert ez egy ciklus negyedik darabja. Alapvetően most azt mondom, anélkül is élvezhető és érthető a cselekmény. Az aktuális kaland, a kaszinó körüli balhék és a kanadai gengszterek közti rivalizálás itt követhető és előzmény nélküli.

Viszont, a karakterek és a világ jobban érthető, ha megvannak az előző részek is. Utalnak olyan szereplőkre, akiket korábban ismerhettünk meg, és Alicia egyes beszólásai is akkor érthetőek, ha tudjuk, kit hív a profinak vagy a szamurájnak. Ugyancsak az anyjával kapcsolatos megjegyzései is akkor kerülnek kontextusba, ha az elejétől nyomon követtük azt a lányt is, és hogy mi lett belőle.

A világa azért egy fokkal összetettebb kérdés. Eddig Goldenlane minden kötettel egy-egy más részét mutatta meg a jövőbeli, disztópikus világának. Volt egy nagy katasztrófa, új hatalmak emelkedtek fel, és a tudomány fejlődése is egy bizonyos irányba mozdult el. Mivel most Kanadába megyünk, ahol eddig nem voltunk, nem létfontosságú, hogy pl. korábbról tudjuk, hogy milyen államformája van Kínának és a császárság milyen világhatalom, de minél többet ismerünk korábbról, annál jobban össze lehet rakni, hogy miből mi lett.

A cselekményről nagyon nem érdemes mesélni. Megvan Vavyan Fable és Rejtő Jenő stílusa? Goldenlane is hasonlóban nyomul. Az események gyorsan követik egymást, egy nagy adrenalin- és humorhalmozás az egész, sok párbeszéddel és gyors váltásokkal. Semmiben nem mélyülünk el, és mire feleszmélünk, már végig is száguldottunk a cselekményen. Szórakoztató, változatos, de nem olyasmi, ami mélyebb nyomokat hagyna bennem.

Talán, ha lett volna valami mélyebb tartalom is benne, de ez nem az a stílusú cselekmény. Alicia egy kalandot akar magának, meg is kapja, és minden halad majd tovább. Nincsenek bonyolult játszmák, vagy olyan összetett társadalmi és személyes viszonyok, mint a sorozat első részében. (Igen, nekem még mindig a Napnak fénye a kedvencem, az több tudott lenni, mint egy humoros, akciós kalandregény. A folytatások azonban már azok, ez is.)

A szereplőkkel is nehezebben azonosulok. Alapvetően szinte mindenki adrenalinfüggő, nagy játékos, akik játszmáznak a céljaikért. Ebbe a történetbe illenek így, megvan a maguk bája, csak éppen itt is hiányoltam legalább egy szereplőt, aki nemesebb ennél. Valakit, akinek nagyobb céljai is vannak, mint a gazdagodás, több hatalom vagy egy szórakoztató nap.

A nyelvezet nagyon az írónő sajátja. Mert nem csak események pörögnek, a szereplőknek eszméletlen helyzetekből kell kibeszélni magukat, és pörögnie kell a nyelvüknek is.

Mivel Alicia messze nem a kedvencem az univerzumból, annyira ez a kötet nem fogott meg.

Goldenlane: Térdig sárban – Mint humoros disztópia: 40% az írónő stílusjegyei most is megvannak, akcióhajsza a köbön.

Szubjektíven: 25% egy-egy része tetszett, de hiányzott valami plusz, valami mélység belőle.