Fülszöveg: 

2060. Új-Magyarország egy elkerülhetetlennek tűnő környezeti és társadalmi katasztrófa miatt huszonöt éve diplomáciailag, gazdaságilag és fizikailag is elszigetelte magát a világ többi részétől. Senki sem tudja, milyen az élet a fal túloldalán, ám az új állam negyedszázados fennállása alkalmából Gareth Villestein lehetőséget kap, hogy a saját szemével láthassa. A magyar származású újságíró véletlenül ragadt külföldön az elzárkózás idején, most pedig türelmetlenül várja, hogy újra átléphesse a határt. A szakmai kíváncsiság mellett az a remény is hajtja, hogy szülőhazájában meglelheti mindazt, amit Europaneumból hiányol, megérkezvén azonban alig akar hinni a szemének. Amikor emellett szembesül a nővére és több régi ismerős korábban elképzelhetetlennek hitt sorsával, egykori jó barátjával az oldalán cselekvésre szánja el magát, ám vállalkozásuk a legkevésbé sem veszélytelen…

Szerintem: 

Már a zombis kötettel is szemeztem, de

az Elzárkózást ajánlották annyian, hogy inkább ezzel kezdtem az írónő könyvei közül. Tetszett nekem is, és jó értelemben fogtam gyakran a fejem, hogy milyen borzalmakat talált ki Tolnai Panka.

A cselekmény a nem túl távoli jövőben játszódik, amikor a világ egy összeomlás után kezd újra talpra állni, és az emberiség tudatosabb, hiszen a másik verzió a kihalás. Egész Európa egy rendszer, kivéve Magyarországot, amely elzárkózott. Szó szerint. Falak vannak, és az országból se ki, se be. Gareth sikeres újságíró, aki lehetőséget kap, hogy ellátogasson az országba. Kettős cél hajtja: nem szereti, hogy az életét mennyire szabályozzák kint, így ha bent élhetőbb a világ, beköltözne. Másrészt, családegyesítene. Ösztöndíjas helyről nem tudott időben hazaérni, a magyar származású Máté így lett Gareth – és most felkutatná az otthon maradt rokonait. Az ő útját követjük a történetben, és derítjük ki vele, hogy milyen az élet az elzárkózott országban.
Addig kifejezetten élveztem a történetet, amíg Tolnai építette a világot. Ahogy láttuk a kinti életet, megismertük Gareth/Mátét, majd elkezdtük vele felfedezni Magyarországot.

Kezdettől sok jel van, mit rejtenek a falak és szórakoztatónak találtam, hogy ugyanazokat hogyan értelmezem én olvasóként, és Máté, aki tapasztalja ezeket.
Már az első gondolatom az volt, ahogy fogadják, és ahogy ’véletlenül’ mindig régi ismerősökbe ütközik, hogy ez pont olyan, mint ahogy leírják, milyenek az Észak-Koreába szervezett utak. Akár Észak-Korea is lehetett a minta, mert több színtéren megragadja a szerző, hogy milyen egy abszolút és katonai diktatúrában élni. Politika, oktatás, élelmezés, a rendszer ellenzőinek vagy éppen a veszélyesnek tartottak helyzete. De mondhatnám azt is, hogy vizet prédikálnak a vezetők, ők maguk meg nagyban boroznak. Vagyis, propaganda, hogy mivel nem terem meg a kávé, cikóriát iszunk. Természetesen a vezetőség becsempészteti magának az original feketét. Az külön hátborzongató, ahogy mindent a kapcsolati tőke határoz meg. Többek között a házasságokat is.

Nekem akkor vesztett kissé a regény az erejéből, amikor már mindent tudunk, és jönnek a tervek, mit kellene tenni. Azt díjazom, hogy volt ötlet, mit kellene tenni az országgal. Nem csak annyi van, hogy ez a rendszer rossz és várják a sült galambot. Ugyanakkor Máté akcióhőssé átvedlése már sok volt nekem, és több elemet éreztem kiszámítottnak. Máté házassága azért van bajban, mert a felesége gyereket akarna. A férfi húgának meg két kislánya van, miközben ő maga súlyos beteg és özvegy. Tipp, mi történik? Szerintem nagyon kézenfekvő.

Viszont, jól működnek az ellenpontok. Pl. ahogy Gareth utálja a rendszert, amiben él. Szabadságra áhítozik. Aztán hazalátogat, és a más rendszert látva gyökeresen átgondolhatja, mi is az a szabadság.

A szereplők ábrázolását nem viszi túlzásba, de szépen megtölti a várt sablont. Szabolcs, aki változtatna és demokrácia felé haladna. Major Árpád, a szovjet vezetők és koreai diktátorok utóda. A gettó lelke, az egykori sztárszínésznő. Máté van a középpontban, de bőven vannak mellette alakok, és rendezgeti is a kapcsolataikat a történet.

Kellően olvasmányos és érthető is. Még a komolyabb részei is fogyasztóbarát külcsínt kaptak, és jó tempóban, könnyed regényként festi meg ezt a rendszert.

Vagyis, ahogy írtam az elején, tetszett nekem ez a kötet. Majd sort kell kerítenem a Zombifarmra is.

Idézet: 

Amíg nem élsz diktatúrában, el sem tudod képzelni, hogy mennyire meg van kötve a kezed. Tehetetlen vagy. Egy senki. Egy porszem, amit oda fújnak, ahova akarnak, ha meg nem repülsz a kijelölt helyre, letörölnek. Itt csak az tehet bármit, aki a csúcson van

Az ember sok mindenre képes, ha a szükség úgy hozza… Nem olyan nehéz ám változtatni a szokásainkon és az életszemléletünkön, minden csak elhatározás kérdése. Akarni kell és tenni érte.