Múlton túllépő, bizalmat tanuló, szerelemre lelő.

Panka fiatal kora ellenére már sok mindent élt túl. Végre rendes nevelőszülei vannak, munkája és az iskolában is jól teljesít. Mégis, folyton arra készül, amikor mindent elveszít, így igazán közel sem enged senkit: se barátokat, se családot. A kiadója az ünnepekre nagy rendezvénnyel rukkol elő: a fiatal francia sikerszerző, Bastien érkezik Pestre dedikálni. Némi félreértés után Panka megy ki elé, és a kettős egyszerre kezd vonzódni és haragudni a másikra. Bastien nagyképűnek és dívának tűnik, míg Bastien a lányra terheli, amit rosszul szerveztek meg. Ugyanakkor meglátják egymásban az erőt is, a veszteségeket, amiket túléltek és ahogy haladnak előre. A fiatalember egy balesetben vesztette el az egyik lábát, és máig szenved fizikailag és lelkileg is. Panka a magyar kísérője, és nagyon hamar egymásra hangolódnak. De lehet ebből alkalmi ismertségnél több? Tanulhatnak egymástól újra bízni?

Rácz-Stefán Tibor olyan ifjúsági szerző, akinek minden új könyvét érdeklődéssel várom. Ezzel a történettel is ad: érzelmileg pluszt beletesz, miközben mesei elemei vannak.

Mert a racionális felem nagyon nincs kibékülve azzal, hogy Bastien és Panka tulajdonképpen egy napot töltenek együtt, és ez alatt ilyen messze jutnak. A kapcsolatukban is, hiszen elég komoly változásokat tesznek majd, hogy a végére járhassanak, mi lesz ez kettőjük között. (A pár hónappal későbbi utóhangot tekintve nagyon happy end lesz.) De, ami ennél jobban böki a csőrömet, hogy a sebeiket mennyire be tudja gyógyítani a másik egy nap alatt. Pedig ezek nem olyasmik, amire azt mondanám, hogy szerelem kell és az a csodapirula. Panka nagyon komoly bizalmi problémákkal küszködik – remek barátok, család van most körötte, és nekik nem sikerült elérni, amit a francia fiúnak egy nap alatt? De ez igaz a fiúra is.

Ugyanakkor nem tudok érte haragudni a regényre, mert érzelmileg végig annyira magason mozog. Ott van benne a két fiatal közti vibrálás, és az a szeretet, amit a többiek is felébresztettek bennük, és amit már meg is mernek élni. Szülők, barátok és testvérek – egy nagyon pozitív, szerető légkört, erőt adnak, amint ezt képesek a főszereplők elfogadni tőlük.

Bastien és Panka is helyesek együtt, még akkor is, ha szerintem túl gyorsan haladnak. Mindketten szimpatikusak, helyesek, tehetségesek és szenvednek. Ez annak is a története, hogy ne arra koncentráljunk, ami nehéz volt és fájt, hanem legyünk képesek továbblépni, és értékelni azt, ami megvan. Ahogy a cím is mondja: Éld meg a pillanatot!

A stílus is a szokott. Fiatalos, könnyed, és tele van popkulturális utalásokkal. Netflix, Vaják, Trónok harca, Clare és Maas… csupa olyasmi, ami a YA korosztályban nagyon megy. Mivel ezek döntő többségével képben vagyok, nekem ez a réteg is tetszik benne. Gondolom, aki nem érti az utalásokat, az kevésbé tudja értékelni ezeket.

De van még egy utalás, ami miatt szerettem ezt a regényt. A kedvenc Rácz-Stefán karaktereim is visszaköszönnek. Hanna Panka kollégája a kiadónál, és a lány oldalán ott van Máté is. Szerelmesek, egyetemisták, boldogok – örülök nekik. Még arról is kapunk infót, mi történt Áronnal és Dáviddal. Nem olyan súlyos ez, hogy zavarja azt, aki nem olvasta az ő szereplésükkel készült könyveket, de a hozzám hasonlóan azokat is ismerőknek ez is egy kis plusz ajándék. Jól vannak, haladnak a céljaik felé együtt.

Izgalmas benne, hogy Bastien író és hogyan kapcsolja be az írást a témák közé. Sok olyan gondolat van itt, ami szerintem a szerző saját ars poeticája is lehetne.

Ezt a kötetet is szerettem – nem hibátlan, de mi az? Szerethető, tanulságos és ifjúsági.

Rácz-Stefán: Éld át a pillanatot! – Mint YA: 75% bár az alapban van romantikus mesés elem, a karakterek és a történet eladja.

Szubjektíven: 80% szerettem az írókról betett rész, kedveltem a két főszereplőt és az átkötést.