Lelki, viszonyos, pszichésen beteg, kiutat kereső.
A 27 éves Molly a bátyja halála után Londonba költözik, és keresi a helyét. Megismerkedik a jógi Masonnel, akivel hamarosan kapcsolatba kezd. A nő első igazi szerelme ez, így nem veszi észre, hogy Mason hogyan bánik vele, csak élvezi, hogy a férfival lehet. Kezd felszabadulni, új dolgokat próbál ki és egyre inkább elengedi a múltját. 
Közben összebarátkozik különc szomszédjával – nem is sejtve, hogy Norman múltja ugyanolyan fájdalmas, mint a sajátja, és a múltjuk egyszer még utoléri őket, tragédiát okozva. Mason egyre féltékenyebb, Molly egyre jobban meglátja a férfi igazi arcát és Norman akaratlanul is egy újabb tragédia okozója lesz. Van bárkinek is esélye jobban lenne, ha kiderül, ki mit titkol és mi történt ott, ahol a százszorszépek nyílnak?
Érzelmileg összetett regény, de összességében csendesebb is, mint amin én kikapcsolódni tudok. Ez fájdalmas, szomorú, megrázó. Nem volt szórakoztató – ettől a saját zsánerében még nagyon is korrekt, csak nem esett jól olvasnom. Több izgalmat szerettem volna. Talán zsánerben is ezért nehézkesebb besorolni: van benne egy nagyon kicsi thriller, de igazság szerint női és lélektani regénynek inkább érzem. A romantika sem meghatározó benne.
De nézzük akkor kicsit részletesebben! A regény alapvetően két zsánerből áll össze: egyrészt, van benne rejtély. A szereplők múltjáról keveset tudunk, pedig van benne bűnügy, ahogy majd a jelenben is lesz. Ez a thriller alapja, ami húz előre a cselekményben: kirakni a részletekből, mi történt. Ezt a részét még szerettem is.
Másrészt, nagyon sok lelki kérdés és probléma van benne. Nagyon női oldalról van megfogva, még a férfi karakterek is olyan mélylélektani utat kapnak, ami inkább a nőkre és a női szerzőkre jellemző. (Amit eddig olvastam Cole-tól, ez az írónő sajátossága is. Az ember érdekli, és ami benne zajlik.) Adott három ember, akiket megnyomorított a családja. Molly, Norman, de Mason is a szülei miatt lett olyan, amilyen. Azt nagyon megfogja a szerző, hogy milyen válaszokat ad a lélek: ahogy valaki magát bántja, ahogy kötődési gondjaik lesznek.
Bár nem élveztem, hogy ennyi szenvedésről és betegségről olvasok, korrekten és érthetően össze van rakva. Még a logikája is megvan, ahogy az egyes emberek sérülnek, másokon segítenek vagy bántanak. Ez pedig tetszik nekem: vonzanak a logikus levezetések, megoldások, és itt az volt.
Sok érzelemmel, belső látásmódból mondja el a történteket Cole. Női regényes, érzékeny a stílusa. A történethez jól ment. Az már más kérdés, hogy szubjektíven az eseménydúsabb sztorikat, gyorsabb könyveket jobban szeretem, de lélektani regényként ezt így el tudtam fogadni. Még akkor is, ha nehezen tudom elhinni, hogy egy férfi karakter annyit szenved magában, ahogy itt megvan írva. Ilyen szempontból Mason lett hitelesebben megírva, akinek inkább én képzelem mögé a családi mozgatókat, nem Cole írja le, mint Norman esetében.
Azon még merengek, mi számít benne csavarnak. Norman múltja a semmiből jön, és azt hamar kitaláltam, hogy Daisy igazából mi/ki. Az, hogy Mason hogyan kezeli a kapcsolatait – szerintem azt okosan felépítette a szerző, és csak Molly döbbent meg, amikor szembesült a férfi teljes világlátásával. Pontosan le lehetett venni előbb is, hogy Molly miket nem vesz észre, bár fokozatosan begyűrűzött egy rossz érzés a nő lelkébe is. Az nem úgy csavar.
Bár nagyon kikívánkozik belőlem, hogy mindez thrilleresebben nekem jobban tetszett volna, női, lélektani regényként működik. Olyan, amilyennek a szerző stílusát már megismertem.
Cole: Ahol a százszorszépek nyílnak - Mint női: 75% sebzett, gondosan bemutatott szereplők, a lélektan thriller elemekkel színezve.
Szubjektíven: 55% bár értékelem, és zsánerében korrektnek tartom, annyira nem kötött le.
