Élettől menekülő, nyaraló, új kapcsolatokat építő, csajos.

Tess élete összeomlóban van. Kinevezést várt, helyette kirúgják, mondván, megszűnt az a pozíció, amibe ki akarták nevezni. Nagyon rég szerelmes a legjobb barátjába, most egy estét együtt is töltenek, de a férfi közli, hogy ez nem változtat semmin: ők csak barátok. Így Tess most rossz lesz kicsit: a lakótársa, Vanessa telefonját felveszi, és elvállal a nevében egy fotós munkát, amire ő maga el is utazik. Nem mintha Vanessa bármire is rászorulna: gond nélkül összejött a sráccal, akiről tudta, hogy Tess is szereti. Dolgoznia sem lenne muszáj, jómódú apja mindent megad neki. Tess így helyette utazik: Hawaii, egy szexi és pimasz riporter (Nick) és Tess elkezd kijönni a gödörből. Még, ha éppen Vanessának is szólítják itt. Újjáépíti az életét, elmerül a divatban és a helyi lehetőségekben, meg Nick szemében.

Ez pont az a sztori, amit filmként elviselek, regényként azonban sok a hiányérzetem és előjön belőlem a fanyalgó. Még, ami tetszene, abba is képes vagyok belekötni.

Van egy olyan alaphelyzet, ami már alapból nem tetszik nekem. A menekülés, mint a megoldás? Gond van a munkában, gond van a szerelmi életében, akkor irány álnéven máshova? Nekem ez annyira romantikus komédia megoldás, hogy nem tudtam komolyan venni egy pillanatra sem. Pláne, hogy mennyire ellent mond annak, amit különben megtudunk a karakterről. Pláne, hogy sorra úgy alakulnak az események, mint egy romantikus komédiában. A sármos, de idegesítő férfi. Egy új barát, akiről kiderül, hogy…
Végig egy csajos film története szerint alakulnak az események, és minden konfliktus túlságosan könnyen kisimul. Nem éreztem a téteket, vagy nagy érzelmeket, vagy bármit. Talán tényleg csak egy kis limonádé akar lenni, mert annyi van csak benne.

További gond, hogy engem irritált a hősnő. Mert ok, Vanessa nem egy szimpatikus nő, de az, amit Tess csinál, az őt minősíti, nem a lakótársát. Bár, nem a Vanessa nevében elvállalt és végzett munka az, ami nálam leírta a nőt. Tulajdonképpen évek óta eszi a fene a legjobb barátja után. Meg van írva a nagy, reménytelen szerelemnek, amit csak annál jobban akar. Ehhez képest 1 héten belül forró viszonya lesz egy újonnan megismert férfival. Majdnem olyan volt, mintha felkelt volna az egyik férfi mellől, aztán máris egy másik ágyában van. Mivel a szerelmet is ide keveri a szerző, ez bizony zavar. Ha szerelmes az egyikbe, mit csinál a másikkal?
És még azzal is kábítva vagyunk, hogy hosszú ideje szűzi életet élt… hát most gyorsan váltott. Ok, legyen bulis csaj, aki állást és pasit is ilyen könnyen vált, vagy csak szórakozik, de akkor ne akarják eladni nekem az örök rendes és példamutató nőnek. Mivel limonádé, strandkönyvnek való kötet, simán belefért volna egy bulis, lazább hősnő. Így simán zavart, hogy másként viselkedik, mint amilyennek a szerző jellemzi a hősnőjét.

Biztosan lehetne úgy is olvasni, hogy ez csak egy romantikus kis komédia, amin mosolyogni kell meg szórakozni. Úgy is van megírva. Csajos, könnyed, laza. Barátnőkkel, flörttel, egzotikus helyszínnel. Találó az is, hogy Kinsella-olvasóknak ajánlják, az a zsáner valóban. Csak egy kis romantikus semmiség, amiben egy nő szembenéz az addigi életével, ugrik egy nagyot és újjáépíti magát minden téren.
Ha így tudnám nézni, kihoznám egy korrektre.

Csak éppen nem így olvastam. Felhúztam magam rajta. Engem nem kikapcsolt a sztori, hanem bosszantott. Döntse már el, mi akar lenni!

Kelk: Aki mer, az nyer - Mint strandkönyv: 50% egzotikus helyszín, romantikus komédiába illő szereplők, helyzetek.

Szubjektíven: 25% nagyon nem szimpatizáltam a főszereplővel, és a cselekmény is tipikus.