Mágikus, álmokért küzdő, testvéres, lázadó.

Scarlett és Donatella összetartó nővérek. Egy kormányzó lányai, de az apjuk egy erőszakos zsarnok is egyben, aki veri és rabságban tartja a lányait. Scarlett azt reméli, ha férjhez megy, magával viszi Tellát is, és megmenekülnek. Tella azonban mást tervez: meghívást szerez a Caraval varázslatos játékára, aminek a megnyerésekor egy kívánságot a titokzatos vezető, Legend teljesít. Mire Scarlett feleszmél, már mennie kell megmentenie a húgát és az egyetlen segítsége egy jóképű matróz, Julian, aki a mágia szigetén is igyekszik a lány segítségére lenni. El is kell a segítség, hiszen a hazugságok és mágia világában soha nem lehet tudni, mi a káprázat és mi valódi – Scarlett a saját félelmeivel is szembe kell nézzen itt.

Nem ez volt az első találkozásom a regénnyel, de még mindig nem tudok vele dűlőre jutni. Azért próbálkozom, most talán jobban is tetszett, mint elsőre.

Nézzük először a világát! Alig tudunk meg róla valamit. Adott ez a varázssziget és tudjuk, hogy a lányok apja keménykezű kormányzó. A nevek alapján mediterrán/olasz a terület, de ez fantasy vidék lenne teljesen? Értem, hogy a Caraval a fő helyszín, de nem éreztem úgy, hogy el lenne helyezve egy világban a sziget.
A mágia. Scarlett játékát végre érteni vélem: a feladatok arra valók, hogy a lány saját magával nézzen szembe. A félelmeit, álmait és reményeit kell megfogalmaznia, és az egész folyamat rávezeti arra, milyen képességei vannak, ez egy jellemfejlesztő kaland. Van benne ugyan mágia, és varázslat szövődik az egyes feladatok köré, de ez csak körítés. Ifjúsági regényként így tudom díjazni is, hiszen a fantasy körítés ellenére ez egy fejlődéstörténet.
Ha már ifjúsági, egy kis szerelmi szál is került bele, de Garber szerencsére ezt nem írta túl. Pont annyi, hogy ne legyen egy elsősorban romantikus történet. Fontosabb Scarlett útja, mint hogy mit kezd el érezni Julian iránt és viszont.
Csakhogy: a Caravalnak nagyon sok játékosa van. Mindenki ilyen személyre szabott feladatokat kap, vagy mindenki csak Scarlett történetét játssza? Nem derül ki, és igazságtalannak is érzem. Ha mindenki saját játékot kap, akkor ez átláthatatlan és kaotikus. Ha viszont mindenki Tellát keresi most, akkor Scarlett olyan előnnyel indul, hogy a többieknek esélye sincs nyerni. Maga a játék koncepciója nem tiszta így.
A varázssziget maga – még mindig nem éreztem elég csodásnak. Ahhoz képest, hogy mennyire varázslatosnak meg különlegesnek élték meg a szereplők a szigetet és az épületeit, nem éreztem át, miért olyan nagy szám ez.

A karakterek nagyrészt tipikus YA hősök és hősnők. Az egy kicsit feldobja, hogy sokaknak van titka és igazából ügyesebbek, összetettebbek, mint aminek látszanak. De a központi alak, és aki az egész hangulatot viszi, Scarlett. Ő viszont tipikus önfeláldozó hősnő, aki a testvéréért bármire kész. Menet közben ismeri fel a saját erejét, és fejlődik. Hitelesen fiatal lány, hibázik is. A zsánerben teljesen korrekt karakter, akivel lehet azonosulni és drukkolni neki. Nekem azért a mártíromsága, ahogy mindig magát áldozná fel a húgáért, sok. Ez már nem egészséges szeretet, éreztem benne beteg túlzást is.
A férfiak halványabbak mellettük, és simán jó – rossz kategóriába sorolhatóak.

Bár már Scarlett fejlődését tudom díjazni, nekem továbbra sem elég kalandos vagy mágikus a regény. Lehet azért is, mert már ismertem a csavarokat, nem találtam izgalmasnak. A rejtély sem elég titokzatos.

Garber: Caraval - Mint YA fantasy: 65% ifjúsági regény, fejlődő hőssel, nem eltúlzott szerelmi szállal.

Szubjektíven: 50% hiányzott a körítés, és Scarlett annyira kamasz tipikus, hogy nem bírtam.