Színházas, viszonyos, kapcsolatos, nyomozós.

Eve és Roarke színházba mennek – Roarke vett meg egy színházat, és újított fel egy klasszikus darabot. (A vád tanúja) Az előadás közben azonban valódi gyilkosság történik: a színésznő nem kellék, hanem valódi késsel szúrja le színésztársát. Az esetet Eve kapja, aki azonnal megkezdi a vizsgálatot. Tragikus baleset vagy hidegvérű gyilkosság? Az áldozat zseniális színész volt, sok rajongóval, de nem is kevés emberi gyengeséggel. Szerette a nőket, kihasználta a hírnevét, és sokakat bántott meg. Eve egyre jobban elmerül a színpad mögötti viszonyok és titkok világában, míg Peabody azt igyekszik kitalálni, hogy Charles vagy McNab a neki való. Mert a szerelem nem csak a színpadon okoz nehézségeket…

Volt, ami tetszett benne, más kevésbé. De kb. igaz az, hogy Robb ez a története is olyan Eve Dallas-sztori, mint a többi. Újdonságot ne várjunk, de a szokott adagunk megkapjuk.

A kötet két jellemző szava a nyomozás és a bulvár lenne. Ez talán kicsit inkább szórakoztató románc, mint krimi, az előző kötetekhez mérve. Mivel ezzel más, nem is bánom, ha jobban is szeretem, amikor a nyomozás érdekesebb, és nem a szerelmi szálakat variálják.

Pedig ebben a részben bőven van szerelem. Eve és Roarke továbbra is élik a maguk idilljét, és tele van a rész szerelmi vallomásokkal. Már ott tartanak, hogy Eve is ki tudja mondani, mennyire szereti a férfit és kellenek egymásnak. Robb most nem annyira a szenvedély felől közelít hozzájuk – unom is a részenkénti minimum kétszer kötelező ágyba esnek jeleneteket – és valami bensőségesebbet kapunk azzal, hogy Eve romantikus vacsorát szervez maguknak.
McNab és Peabody most éppen viszonyban vannak, és a férfi többet szeretne ennél. Más kapcsolat, más konfliktusok, és Robb tett bele egy kis humort. Amikor Roarke ad randi tippeket… érezhetően állandó átívelő szál lesz belőlük, egyelőre még mozgásban is vannak az események ilyen téren. Mondjuk, a szerelmi háromszögekért nagyon nem vagyok oda, és nem is tetszik, ahogy Peabody maga mellett tartja Charlesot is, Iant is.
A bűntett motivációja is szerelmi. A meggyilkolt színésznek a társulat nőtagjai közül is nem eggyel volt viszonya most vagy a múltjukban. Eve így tulajdonképpen azt nyomozgatja, kivel milyen viszonya volt, hogy váltak el, bántott-e meg valakit annyira, hogy ő azért meg is ölje. Nagyon bulváros és a tényleges indítóok még inkább az.
Sajnáltam is kicsit, hogy a színház világa kevesebb teret kap – az viszont orrvérzésig benne van, hogy milyen viszonyok és szerelmi ármányok kavarták fel az állóvizet. Mivel A vád tanúját játsszák, azért azzal kapcsolatban is merült fel bennem ez-az. Egy ötvenes férfi hogyan játszhatja a fiatalember vádlottat hitelesen a sztoriban? Sok plasztikai műtét?
Ez a három téma váltogatja magát a könyvben: Eve-Roarke, Peabody-McNab és a társulat ügyei. Vagyis, a szerelem nyert a krimi felett. Még matematikailag is.

A stílusa azonban továbbra is szórakoztató, és jókat tudtam mosolyogni a köteten. Továbbra is vannak vicces párbeszédek, jó beszólások. Többre is értékelem a kötet ezen oldalát, mint a romantikusat.

A sci-fi és a jövő pedig most is el van hanyagolva. Már beletörődtem, de nem értem, miért kell a jövőben játszódnia a sorozatnak, ennek a résznek is, ha ennyire nincs benne semmi, ami érzékeltetné a jövőbeli világot. Mert a linkek csak felturbózott telefonok… Na mindegy, ezt már megszokhattam. Romantikus krimi, ami csak elvileg játszódik a jövőben.

Eve Dallas regénynek korrekt, szórakoztató és egy a csajosabb részek közül a sorozatban.

Robb: A halál szemtanúi – Mint krimi: 70% csajos megközelítéssel, sok érzelemmel és még több viszonnyal, bulvárral.

Szubjektíven: 75% a stílusát szórakoztatónak találtam, másabb jellegű is, mint az előző rész.