A halálnak mindig akad közönsége.
Öltsön bár szörnyű vagy vidám álarcot, jelenjen meg sötét humorral vagy komoran, az emberiség mindig is kedvtelve figyelte a legnagyobb bűneseteket, legyenek azok valósak avagy kitaláltak. (Robb: A halál szemtanúi)

Semmi sem olyan kreatív, mint az élet. Egyetlen, általuk létrehozott mesterséges intelligencia sem tudná még csak megközelítőleg is megérteni. Mindig lenyűgözött, hogy az élet minden alkalmat kihasznált, hogy az univerzum minden elképzelhető helyén megtelepedjen. (Hansen: A legtisztábbak)

Attól, hogy a Tim Hortons-féle löttyöt helyenként juharsziruppal ízesítik, még nem lesz jobb. Olyan, mintha A szürke ötven árnyalatát akarnánk a Macbeth-tel feljavítani. (Tóth: Végtelen nyár)

Mert csak a művészet örök! (Flautner: Árnyak Firenzében)

– Te miért nem öltöztél pillangószárnyú leopárdnak, vagy legalább egyszarvúnak? – kérdezte tőle.
Dante arcán átvillant egy vigyor árnyéka.
– Még Legend se tudna rávenni, hogy unikornisjelmezt viseljek.
– De az unikornisok varázserővel bírnak, és akkor a hölgyek mind téged akarnának simogatni. (Garber: Legendary)

– Ha elvesztenéd a fejed, és elhagynád Roarke-ot egy férfi miatt, szerinted mit csinálna?
– Mielőtt vagy miután szétkente a cipője talpán azt a fickót? (Robb: A halál szemtanúi)

Nincs tudomásom olyan elnöki székről, amit ne lehetne így vagy úgy megvásárolni… (Tóth: Végtelen nyár)