Táncos, szerelmes, traumákat feldolgozó, újrakezdő.

Dása kemény tánctanár, aki Pesten neveli az utánpótlást. Jégkirálynő a beceneve, amit ki is érdemelt kemény módszereivel és a természetével. Egy szórakozóhelyen ütköznek össze Hunorral, aki már megjárta a poklot: rossz családi háttér, függőség. De kijött belőle, és már ő segít más bajba jutott gyerekeknek. A szikra megvan közöttük, és a munka révén újra találkoznak – Hunor elhatározza, hogy megolvasztja a Jégkirálynőt. Ám ahogy egyre jobban egymásba szeretnek, arra is rá kell jönniük, hogy a múltjuk démonjait maguk mögött kell hagyniuk, ha boldogok akarnak lenni.

Alaposan meglepett ez a kötet. Tipikus, nyálas szerelmi történetként indult, amit a táncos részek miatt olvastam tovább. Aztán a végére felpörögtek az események, izgalmasabb lett, jó csavarok voltak benne és a szerelmi szál is fejlődött. Így egyike lett azon kevés könyvnek, amelyeket az elején nagyon nem szívleltem, a végére viszont megszerettem.

Pont olyan szerelmi történetnek indul, amit nagyon nem szeretek. Mert mi alapján van ez a nagy szikra? Pusztán fizikai vonzalom. Egymás szemébe majd testére néznek, és megvan a kattanás. Amikor viszonyba kezdenek, akkor sem tudnak sokkal többet egymásról, csak a felszínt ismerik. Ehhez képest ez annyira az életükben levő nagy szerelemnek van kezelve, hogy az engem taszított. Ki nem állhatom, ha egy viszony van a NAGY érzelemnek eladva.
Belle viszont el tudja mélyíteni a kapcsolatukat és a karakterüket. Ahogy együtt vannak, kapcsolati gondokkal küzdenek, pont azért is, mert nem ismerik egymást, és Dása nehezen engedi közelebb a férfit lelkileg. De lépésenként haladnak, és akkor már nem csak szexuális jellegű a kapcsolat, ha ez erotikus regény is, és végig fontos szerepe van az érzékiségnek.
De volt még valami, ami miatt hatalmas a fejlődés a regény eleje és vége között. Ebben a könyvben nem a szerelem az egyetemes gyógyszer. Dása és Hunor is felismeri, hogy magukat kell rendbe hozniuk, erősebb emberré kell válniuk és váltaniuk, csak utána gondolhatnak egy párkapcsolatra. Így külön hozzák rendbe az életüket, célokat találnak maguknak – és nem a másiktól, a szerelemtől várják, hogy minden jobb legyen. Ez lesz az alapja a későbbi kapcsolatuknak. Ezzel az ötlettel vett meg magának legjobban Belle – el mer térni a romantika sablontól, és így valami jobb, mélyebb lesz a végeredmény is.

A cselekmény romantika és kapcsolat központú, ez fogott meg kevésbé. Viszont, a tánciskolás részek mellette nagyon behúztak az elejétől fogva. Dása órái, a táncsport belső világa – itt tényleg elhittem, hogy ilyen ez a sport belülről. Nem csak magyarázat Dása küllemére, hogy táncosnő volt, ebben a regényben tényleg jelen van a tánc, mint sportág. Ez is egy piros pont.
Még egy rész volt a cselekményben, ami tetszett. Ahogy a múlt majd mindenkit utolér, és ahogy a történetek összeérnek egy balesettel. Az remek példája annak, hogy minden mindennel összefügg és mutatja, hogy okosan van szerkesztve a kötet. Mert nem random szálakat variálunk, hanem minden ahhoz a ponthoz vezet, ahol majd a szereplőknek el kell dönteni, onnan hogyan folytassák tovább.

A szereplőket is folyamatában kedveltem meg. Dása az elején még a saját fejezeteiben is érzéketlen, hideg nőnek tűnik, de Belle fokozatosan kibontja, hogy a felszín alatt mi rejlik. Mire már átérezzük, mit jelenteknek neki a táncosai, már szinte sajnáltam szegényt, mert annyira tud szeretni sokakat, de arra is vigyáz, hogy ezt véletlenül se éreztesse. Ezzel magányosabbá is teszi magát.
A Hunor a kezdettől könnyebben kedvelhető – ő már túl van egy nagy mélyponton, és mi már a jószívű, másokon segítő, szexi Hunort ismerjük meg.
A mellékszereplők halványabbak, de legalább vannak és egyiküket-másikukat meg is lehet jegyezni, nem éreztem úgy, hogy ez csak és kizárólag Dása és Hunor története.

Ami viszont nagyon fájó ponton: borzalmas trágár helyenként a szöveg. Hunor minősíthetetlenül tud beszélni, és azt sajnáltam, hogy majd Dását is húzza le magával. Az indokolt káromkodással nincs problémám, itt viszont több van, mint ami nálam belefér.

De még így is, az marad meg nekem ebből a történetből, hogy a táncsport mennyire kegyetlen és igazságtalan, valamint, hogy mekkora javulás volt a kötet második felében az elejéhez képest a cselekményben, a karakterekben is.

Belle: Megtörtek - Mint romantikus: 75% eltér a sémáktól, noha azokból indul ki. Megszeretteti a karaktereit.

Szubjektíven: 65% nagyon taszít a nyelvezete, de bírtam a fordulatot, a végét és Dását is.