Nyomozós, történelmi titkos, menekülős.

Oroszországban szavazás volt, és az emberek azt szeretnék, ha megint lenne cár, vagyis a Romanovok visszatérhetnek az orosz trónra. Az amerikai ügyvéd, Miles Lord tagja annak a csoportnak, mely a jelölteket vizsgálja. A feladata, hogy a fő esélyes, Baklanov hátterét ellenőrizze. Az orosz történelemért rajongó Lord azonban olyan nyomra bukkan, amely alapjaiban változtathatja meg az esélyeket. Hiszen két gyermek, Alekszej cárevics és Anasztázia nagyhercegnő teteme nem volt a tömegsírban. Ha ők túlélték, kimentették őket, egy egyenes ági leszármazottjuk örökölné a trónt. Egy régi rejtély és jóslat darabjait összeillesztve Lord egy segítővel az örökösök nyomába ered, miközben egyesek vadásznak rájuk, hogy ne kerülhessenek elő II. Miklós egyenes ági leszármazottai, ha valóban léteznek.

Mivel szeretem elképzelni, 'mi lett volna, ha…' – így ezzel a könyvvel kifejezetten jól kijöttem. Kalandregény és rejtvényfejtés, ahogy Steve Berry írni szokta, miközben egy alternatív történelmi nyomvonalon is elindulunk.
Még az is igaz, hogy szerettem a képet, ahova eljutunk, és ami nagyon nem a mi valóságunk.

A történet alapvetően Lord és társnője, Akilina útját követi végig, akik Raszputyin jóslatát és a hátrahagyott nyomokat követve jutnak egyre közelebb a célhoz, miközben vadásznak rájuk. Nyomozás, menekülés – kalandregényes és ahogy beindulnak az események, izgalmas is.
Berry a tőle megszokott stílusban pörgősen, lényegre törően halad a cselekményben. Sem hosszabb leírások, sem kitérők nem lassítják a történéseket. A cselekménykedvelő olvasók barátja így a regény. Egy nyomozós adrenalinlöket.
Van közben egy-egy fordulat is, hiszen azzal eljátszik a szerző, hogy ki áll a páros oldalán, és ki milyen érdekből hátráltatja őket. Berry különben nem árul zsákbamacskát: az olvasó tudhatja, kitől kell óvakodni, míg Lord egyes szereplők igazi szerepére csak későn jön rá.

Mellette naplótöredékekből, elbeszélésekből megismerjük a cári Oroszország végnapjait, és kapunk egy mesébe illő történetet Alekszejről és Anasztáziáról. A darabok szépen összeállnak, és szerintem azért tetszett nekem ennyire ez a könyv, mert ez a lehetőséget szerettem. Ha értelmet nem is, de vigaszt vitt a Romanov-család tragédiájába.

Érdekes az is, mennyire szűken méri Berry az érzelmeket. Lord és Akilina között úgy alakít ki vonzalmat, hogy arról talán 2 mondat szól az egész könyvben. Amikor valaki a szülei vagy éppen a saját házasságáról mesél, az is olyan sterilnek hat, miközben igazából arról mesél, hogy szeretik egymást.
Mégis, olyan események vannak benne, amelyek hozzák magukkal az érzelmeket, amiket olvasóként bele tudtam tenni. A Romanov leszármazottak sorsa, vagy a jelenből az Alekszej nevű borzoj története. Megható, szomorú, de felemelő is. Amire később is emlékezni fogok ebből a könyvből, a két Alekszej, állat és ember története.
Tudom, egy olyan könyv, amiben sok embert megölnek, én mégis egy kutyát emelek ki… Alekszej azonban minden tekintetben jó kutya volt. Kutyabarát vagyok, szóval nekem jobban vérzett érte a szívem, mint sok random emberért, aki éppen csak feltűnt a történetben. Még akkor is, ha közben rákerestem, hogyan néz ki egy borzoj – és nem tudom azt mondani, hogy szerintem szép kutyák. De az biztos, hogy Alekszej jó kutya volt.

Van kaland, van nyomozás, van nekem tetsző vég. Még csak Cotton Malone se hiányzott – bár tény, hogy Lordnak vannak közös vonásai vele.

Berry: A Romanov-jóslat - Mint kalandregény: 75% egy jó sztori, ami egészen filmre termett. Kalandos, gyors.

Szubjektíven: 85% szerettem a történelmi meséjét, a pörgős cselekményét és a végét is.