Képességet használni tanuló, rendszert megismerő, harcos.

A jég világa kegyetlen, és 4 évente a gyermekeket felmérik egy gyűlésen. A hibásokat egy verembe vetik. Yaz biztos benne, hogy neki az lesz a sorsa – érzi, hogy más a többiekhez képest és a kisebb öccse haláláért is bűntudata van. Ő elkerüli a gödröt, 11 éves öccsét, Zeent belevetik. A lány utánaugrik, és odalent egy más világra bukkan. Ahol kiderül, a másságuk különleges képesség. Ahol harcolnia kell az életéért, szövetségeket kötni, és megtanulni, mi rejlik benne – nem csak a saját, az öccse és az új barátok élete a tét, de az egész világuké.

Mark Lawrence is univerzumot kezd el építeni? Tudtam, hogy ez a kötet ugyanabban a világban játszódik, mint az Ős könyve sorozat, de azt hittem, ahhoz képest időben előre vagy jóval később járunk majd. Ugyan ebből a részből még nem derül ki, hogy ama sorozat eseményeihez képest időben hol vagyunk, de belefér az is, hogy párhuzamosan haladunk. Nem vagyok biztos benne, hogy ennek annyira örülök, főleg, ha össze fog érni a két történet.

Először is, amiben kapcsolódik az Ős könyvéhez. Ugyanaz a világ, ugyanolyan képességekkel rendelkező emberek, csak most nem a megmaradt napos oldalon járunk, hanem a jégben. Más társadalmi rend alakult ki, és mást idéznek fel a megjelenő csoportok is. Yaz és a törzse nekem pl. az eszkimókat juttatta eszembe, ahogy a gyerekeket rostálják és verembe vetik, meg a Tajgetoszt és az ókori Spártát.
Nincsenek közös szereplők, a helyszín és a képességek, a négy csoport egyezik. Így annak kényelmes előismerete van a világhoz, aki ismeri a másik sorozatot is, de annak ismerete nem szükséges ennek a történetnek a megértéséhez.

Lawrence az elejéről épít fel mindent, és Yaz szemszögén keresztül mutat meg egyre többet erről a világról. A lánnyal együtt fedezhetjük fel a verem világát, a történelmet és a többieket manipuláló papi rendet, robotokat és egyéb rejtélyeket.
A szerzőnek sikerült egyszerre egy izgalmas sci-fi világot létrehozni, ami kicsit középkori színezetű, kicsit nagyon modern – posztmodern disztópia? – és közben ez egy kalandregény is mágikus képességű emberekkel – így fantasy is tud lenni. Yaz egyre több mindenbe keveredik bele, tanul, harcol és végig mozgásban van a cselekmény.

Gondos a világépítés, ahogy a karaktereit is korrekten összerakja a szerző. Ahogy az embereknek múltjuk és motivációi vannak, a történelemnek is rétegei vannak. Lawrence pedig talált egy olyan tempót, hogy ezeket ki is tudja bontani, miközben a cselekménnyel is jó tempóban halad.

Mennyire pozitívak a szereplők? Lesznek meglepetések, vannak titkok és nagy pálfordulások. De vannak nagyon szerethető, hősies alakok benne és érdekes lények is. Ez nem egy antihős történet, mint a Széthullott Birodalom. Szokás szerint nem a hősnő a kedvencem, most Thurin alakja volt a legizgalmasabb a számomra. Ő egyike azoknak, akiknél van meglepetés. Plusz, elég összetett a múltja: mivel fertőzött volt a fekete jéggel, nem igazán bíznak benne, szenvedett, veszteségek érték és próbál visszatalálni a közösségbe. Vele jobban együtt tudtam érezni, mint Yazzal, aki rendíthetetlen hősnőként tör előre az egész történetben.
De még Theusz és az ő problematikája is nagyon izgalmas. Érdekelne is, lesz-e folytatása a történetének. Az itt történtek ellenére szerintem kell, hogy legyen.

Sorozatnyitánynak remek volt. Olvasmányos és kalandos, jó a világépítésben és pont annyi kérdést hagy nyitva és olyan nyitott a vége, hogy az ember várja a folytatást.

Lawrence: A lány és a csillagok – Mint fantasy: 80% összetett, gondosan felépített világa más zsánerekkel rokon. Erős hősök.

Szubjektíven: 75% Yaz nem lett a kedvencem, de a történet izgalmas és érdekel a folytatása.