Család történetét kutató, bűnökért fizető, törvényt kidolgozó.

A nürnbergi perek sok minden miatt emlékezetesek. A jogban itt születtek meg olyan fogalmak, melyek aztán helyet kértek a XX. század történetében is. Szovjet, francia, angol és amerikai jogászok képviselték a vádat a náci bűnösök ellen, és hosszas előkészületek után egy új vádpontot is bevezettek, melyre korábban a bíróságokon nem volt példa. Azért is számon akarták kérni őket, amiket a zsidók ellen követtek el. Hersch Lauterpacht, Cambridge jog professzora dolgozta ki az emberiesség elleni bűntett fogalmát. Hozzá hasonlóan Rafael Lemkin, a szintén zsidó származású és sok rokont vesztett ügyész is a felelősségre vonáson dolgozott. Az ő munkája a népirtás fogalma és büntetése volt. A vádlottak között pedig ott volt Hans Frank, Hitler minisztere, akinek a fennhatósága alá tartoztak a területek, ahol e két férfi és a szerző rokonai is áldozatokká lettek.

Különös és különleges kötet Philippe Sands kötete. Egyszerre jogtudomány, bírósági és történelmi regény, miközben családtörténet is. Egyszerre nagyon személyes és a szerzőt érintő, ugyanakkor tárgyilagos és ismeretközlő.

A kötet lényegében arra vállalkozik, hogy megismertessen az emberiesség elleni bűntett és a népírtás fogalmával, megmutassa azt a folyamatot, ahogy a nemzetközi jog részévé lettek. Ezt a megalkotóik, az elkövetők és az elszenvedők szemszögéből is levezeti.

A kötet négy ember történetét emeli ki, és az ő történeteik váltakozása adja a fejezeteket. A szerző nagyapja zsidó volt, aki a családjával elmenekült Bécsből, de ez a rokonoknak már nem sikerült. Sands részleteiben feltárja, kivel mi történt, kik és hogyan segítettek a családnak. Személyesen érinti mindez, és az érzelmek érződnek is a kötet eme részében. Egyfajta magyarázat, hogy neki miért fontos ez a téma és mindenki másnak miért kellene, hogy fontos legyen. Mert bárkiből lehet áldozat.

Hans Frank történetében egy náci vezető életútja elevenedik meg. Benne vannak azok a történetek, amelyeken a mai napig borzad az emberiség. A krakkói gettó felszámolása, többek között. Két kép marad nekem belőle agyba égő: a patkányvadászat (a gettó falai között csempésző kisfiukat lőtték ki) és a Hölgy hermelinnel kisajátítása.

Valamint a két jogtudós munkája, akik szenvedélyesen védték a maguk nézetét. Ez a rész már átcsúszik a jogi részhez, hiszen mindketten a maguk fogalmát és érvelését akarták a gyakorlatban is megjelenni. A cél közös: a bűnösök felelősségre vonása. Az elv más: Lauterpacht az egyéneket ölő személyeket kívánta felelősségre vonni, míg Lemkin az egy közösségbe tartozó emberek pusztítóit.

Majd a folyamat, ahogy a bíróságon használják ezeket és amiben ítéletet mondanak.

Végig igaz, hogy a szerző rengeteg forrást használt fel. Ellátogatott a helyszínekre, a még élőkkel és a leszármazottakkal interjúzott, amit lehetett felkutatott, elolvasott és megnézett. Bő anyag került be a könyvbe is, fotók, térképek, levelek és interjúk is sorakoznak benne. Alapos, széles látókörű és végig érthető szöveg. Egyszerre személyes – főleg a nagyapa és Frank története – és tárgyilagos – a jog inkább – a hangneme.

Abszolút megértette velem, mit jelent az emberiesség elleni bűntett és a népírtás fogalma, miben egyeznek és különböznek. Erre különösen nagy súlyt fektet, és az utóéletet is megkapjuk. A nürnbergi perek voltak a kezdet, de jött Ruanda. Jugoszlávia. A történelmen és személyes történeteken át olyan tudást ad át, ami a mai jogrend megértését is segíti.

Sands: Kelet-nyugati utca - Mint dokumentumregény: 85% bő forrásanyagból dolgozó, egyszerre személyes és tényszerű.

Szubjektíven: 65% alapos, érdekesen van megírva, de a jogi fő téma nem igazán kötött le.