Szerelmes, kötelezettségekbe beleszokó, álcás.

Viktor nem akart a következő svéd király lenni, az a bátyja lett volna. Ám fivére halála után rá száll a kötelezettség, mikor még a gyászát sem tudta feldolgozni. Álnéven Amerikába küldik, ahol névtelenül gyászolhat. Maggie újságíró akart lenni, és ösztöndíjjal be is jutott egy jó egyetemre. Az álmokat azonban szétzúzta, amikor a szüleit meggyilkolták, és a lány felelőssége lett a kisebb testvéreiről való gondoskodás. Hazaköltözött, és takarítónő lett egy helyi hotelben. A pénz állandó gond, pedig legidősebb öccse is abbahagyta az iskolát és mindenben igyekszik segíteni. Egy alkalommal benyit egy szobába, és szemben találja magát egy jóképű, meztelen férfival. Amikor legközelebb látja, egy bárban itta magát merev részegre. Hazaviszi magával – mikor pedig rájön, hogy a vendége a svéd trónörökös, egy titkos interjú gondolata ötlik fel benne. A szerelem azonban átírja a terveket.

Egyes történetek visszatérnek újra és újra. Ilyen az, amikor az álruhás herceg vagy hercegnő beleszeret egy közemberbe. Ezt a történetet meséli Karina Halle is, aki bevallottan a Római vakációt gondolta újra pár változtatással. Megcserélte a nemeket és több románcot vitt bele a történetbe – aranyos helyett érzéki lett a meséje.

Mert ez bizony mese, és végig kiakasztott, milyen erőltetett konfliktusok vannak benne. Mert azon nem lepődtem meg, hogy a cselekmény pár mondatban összefoglalható. Egy násztánc, ahogy a kezdeti vonzalom forró viszonnyá alakul, majd igyekeznek jövőt is biztosítani maguknak. Nem egy izgalmas könyv, de romantikusban nem is az izgalom szokott a leggyakrabban előforduló jellemző lenni.

Visszatérve, a konfliktusok. Azt még megértem, hogy a hétköznapi lány nincs otthon az etikettben, a nyelvet sem beszéli – ezért vannak ellenérzések a királyi párban, hogy milyen hercegné, majd királyné lenne belőle. Maggie egyéb dilemmái viszont röhejesek: komolyan képes azt gondolni, hogy a testvérei nem költöznének át Svédországba, egy palotába (!), ahol a királyi család tagjai lennének és gazdagok. Inkább maradnának otthon a szegénységben és a kilátástalanságban. Butaságon vesznek össze Viktorral, és a nagy gesztussal békül is tiszta klisé – az egyik gyerek meg is jegyzi, hogy mindketten túl sok romantikus filmet néznek. Bár azt inkább Halle teszi, hogy ilyen megoldást írt.

Szokás szerint nem voltam oda érte, hogy elkezdi összemosni a vágyat a szerelemmel. Mondjuk, nem nagyon tudok mit hozzátenni ahhoz, hogy Maggie először Viktor farkát látja meg, és teljesen a hatása alá kerül, mekkora. Sok is az erotika a kötetben, de azért Halle figyel, hogy legyen romantika is. Nem állítom, hogy nem túl gyorsan lesznek halálosan szerelmesek és hihetetlen, de ez női mese. Vannak romantikus gesztusok, randik, nem csak az ágyban ismerkednek. Most tudtam örülni ennek is.

A két főszereplő nagyon tipikus romantikus regényes. Se Maggie, se Viktor nem egy emlékezetes figura. Mindketten szépek, tehetségesek, csak most gyászolnak és tanulják cipelni az új felelősségeiket. Jó emberek, túl jók is. Nem egyéniségek, csak a nyálregények klasszikus hősei. A mellékszereplőkben több élet van: Maggie testvérei vagy éppen a norvég herceg, Magnus, változatosabb és kevésbé tökéletes egyéniségek – jobban is bírtam őket.

Mennyire sikerült a Római vakációt átírni? Nekem az eredeti jobban tetszik. Az aranyos volt, klasszikusan romantikus. Ez inkább nyálregényes erotikus szórakoztatás, amiben a két összeillő ember minden téren összejön.

Halle: A lázadó herceg – Mint romantikus: 55% szórakoztató és könnyed, de eredetiség nélkül és kliséket halmozva.

Szubjektíven: 35% egy-egy mókásabb részt leszámítva téptem a hajam a buta konfliktusokon.